Aranyakkord: Irány Amerika! Exkluzív interjú Kiss Tibivel…

Otthon lenni valahol

Egy különleges színházias koncerttel, az Aranyakkorddal érkezik Kiss Tibor a Quimby frontembere szeptemberben Amerikába. Negyedik alkalommal fogják elvarázsolni a kint élő közönséget. Olyan exkluzív, olykor szürreális-expresszionista dalokat mutatnak be, amiket ritkán hallhat a tisztelt nagyérdemű, de természetesen elkerülhetetlen lesz egy pár Quimby sláger. Idén a keleti parton négy helyszínen nyílik majd ki a dalspájz a magyar közösség nagy örömére.
Kiss Tibivel egy késő esti interjút sikerült megbeszélnem, ezúton is köszönöm neki, hogy rendelkezésre állt és mesélt kicsit a HungarianHub olvasóinak.

Hogyan telik, miről szól a nyár?

A nyár a legsűrűbb időszak – fellépések szempontjából-, most még fejjel benne vagyunk, egészen október elejéig. Fesztiválról fesztiválra – mikrobuszból ki, mikrobuszba be – járjuk az országot. Szerethető, de kemény időszak ez, hogy a családra és a gyerekekre is jusson elég idő. Amúgy édes meló. Ma már sokkal jobban megbecsülöm az időm. Azt hiszem ez mindenkivel így van, igyekszünk felnőni a feladatokhoz.
A hosszú utak elég megterhelőek, azt szoktuk mondani a zenekarban, minket nem a zenélésért fizetnek meg már – mert azt imádjuk – hanem a várakozásért, utazásért. Menekültünk attól annak idején hogy nehogy ülőmunkánk legyen. Na mondom, látjátok ez itt az ülőmunkánk, állandóan ülünk még akkor is, ha gurulnak alattunk a kerekek (hehe). Például, amikor Erdélybe egy koncertért két napot utazunk, akkor nyilván nem a másfélórás fellépés az, ami a meló benne, mert azt nem is annak fogjuk fel. Másfelől viszont ez a világ egyik legjobb elfoglaltsága.

Furcsa élet ez, állandóan jönni-menni

A hosszú utakra, mivel az egy tehetetlen tér és idő, már előre begyűjtöm a feladataimat. Irodázunk közben, beszélgetünk. Mindenki intézi ez idő alatt a feladatait, meg kihasználjuk arra is, hogy egyszerűen csak kiürítsük a fejünket. Mostanában filmnézésre vagy olvasásra is akkor volt időm, amikor utaztunk. 
Az Aranyakkorddal sokszor a mikrobuszban vagy a kocsiban is muzsikálunk. Elővesszük a hangszereket, egymás szájába lógnak a gitárnyakak és megyünk. Reptéri várakozásnál a csomagok tetején ülve is szoktunk, amolyan utcazenélni… Deviáns, mágikus élet ez, állandóan jönni-menni, néha megérkezni, emberi kalandokba keveredni, elfáradni, de ébren álmodni, aztán megint utazni.

Arra megyünk, ahol a dalok laknak

Az utazás inspiráló ezért is megyünk. Ebből is gyűjtjük a történeteinket, az élményeinket, ebből is íródnak a dalok. Szoktuk is mondani: „menjünk arra, mert ott dalok laknak”. Ugyanilyen a családi környezet, az is ,,specko” helyzet, amikor zenék és szövegek születnek a gyerekek által inspirálva. Izgalmas és nagyon fontos nekem, hogy velük is ott legyek. A pici gyerekek szinte állandóan a jelenben vannak és sokat lehet tőlük tanulni. Behúznak minket a világukba és érdemes is belemenni rendesen.

A három gyerekes apuka büszke a kis kincseire, Árminra, Lucára, és a nemrégen született kisfiára, Benjáminra, aki most 4 hónapos. Ahogyan mesélte igazi ajándék, mert egy kiegyensúlyozott, szülőként is komfortos kisbaba. Könnyen elalszik, jól eszik, nagyon vidám, egy ,,izmos buddha”.

Család, rock and roll és ,,ME time”

Próbálok nagyon odafigyelni arra, hogy mennyi koncertet vállalok, hol és milyen időszakokban, hogy meglegyen az egyensúly, mert én is akkor érzem jól magam, ha nagyjából ezek a dolgok rendben vannak. Meglegyen a családnak is, az útnak is és a ,,Me time”-nak is, amikor alkotgatok. Ez egy hármas egység nálam, olyan forma picit, mint a Mercedes logója. Ha bármelyik túllendül és hosszabb távon felborul ez az arány, akkor az lelkileg nem kerek nekem.
Néha a rock and roll a kikapcsolódásom a családi élethez képest. Mert mondjuk, amikor pár napig együtt vagyok a gyerekekkel, égnek tud állni a hajam. Huszonnégy órában nincs egy másodperc nyugta sem az embernek, valahol valamit mindig csinálni kell. Most már ennyi gyerek mellett nem szeretek nagyon hosszú időre elmenni. Főleg éjszaka dolgozunk, ugye ilyenkor nem tudok velük lenni altatáskor vagy délután, pedig ez nagyon fontos. Természetesen el is kell tartani őket, enni is kell, de ez sem egyedi. Próbáljuk úgy alakítni a naptárat, hogy ne lendüljünk át és maradjon a családra is idő, de néha kivédhetetlen, mert más dolgok is alakítják az életet.

Hangulatokba szeretek belekeveredni

Utazásaimkor én mindenhol nagyjából hasonló dolgokat csinálok, hangulatokba szeretek belekeveredni, lokális sztorikba. Bolhapiacokat is nagyon szeretek látogatni, ez jellemző bárhol is vagyok a világban. De van, hogy csak hagyjuk hadd sodorjon a történet.

A dalok írják magukat

Az Aranyakkorddal nagyon sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy nem tudtuk, hogy hol leszünk 10 perc múlva. A dátumok azok, amik konkrétan megvannak, de közte bármi történhet. Például az első amerikai turnén meg kellett venni a hangszereinket és nagyon kevés idő volt rá, hogy beszerezzük az esti koncert előtt. Ez írta meg a ,,69 dollar guitar Amp” című dalunkat, ami gyakorlatilag ennek a turnénak a sűrítménye. Nem is lenne izgalmas, ha tudnánk előre, hogy mik fognak történni.

https://www.youtube.com/channel/UCi5IffVKRh7bXlkbeh1nvsQ

Az úton levés izgalma

Több mint húsz évvel ezelőtt voltam már kint New Yorkban pár hónapig. Kicsit úgy éltem ott, mint a helyiek, meg kellett keresni a kenyérre- és az albérletre valót, el kellett tartanom magam egy teljesen idegen országban és meg kellett tanulnom eligazodni a világ egyik legimpulzívabb városában. Most már nagyon sok mindent fölfedeztem Amerikában, ami szimpatikus, de nem voltam ilyen nagyon borzalmasan ,,menjünk Amerikába” típus. Jött ez a lehetőség, átgondultunk és belevágtunk. Ma már sok barátunk van ott és nagyon klassz élményeink. Egyébként megyünk mindenhova a világba, ahova hívnak és meg tudjuk oldani.
A koncertet úgy képzeld el, hogy picit színházias, persze ez a helyszíntől is függ. Most csak a new york-i helyszínt ismerjük, ott már játszottunk korábban, a másik három nekünk is megleptés lesz.
Minimál szettel utazunk, pont ezért tudunk menni. Mondjuk nagy produkciót, a Quimby zenekart átvinni elképzelhetetlen lenne simán piaci alapon. Az Aranyakkord inkább misszió és szabad dalolászás, szeretünk együtt rezegni és kergetni a „Nagy Szellemet”. Ez egy fürgébb, könnyedebb, kisebb rezsijű történet, amivel könnyebben át tudjuk adni a dalokat. Most például, megérkezünk repülővel New Yorkba és ott egy autót bérelünk, amivel lemegyünk egészen délre, Floridába és Miamiból fogunk hazarepülni. Ez most nagyon egyszerűnek tűnik, de mindig vannak izgalmas, amolyan filmes történetek.

Ez egy nagyon szerethető munka

Amerikában is érezni lehet, hogy az ottani közönségnek mekkora élmény ez. Sokan 10 év után találkoznak egymással a bulijainkon. Megható pillanatoknak vagyunk a tanúi és nagyon klassz emberek akadnak az utunkba. A főleg magyar közönség mellett azért mindig van kb. húsz százalék amerikai is, akik a családtagként vagy barátként érkeznek. Bár a nyelvünket sokszor nem értik, így is működik a „kémia”. Az ilyen rendezvények bárhol lehetnek – akár egy san francisco-i kertben vagy egy new york-i pubban vagy akár egy seattle-i pajtában – mindig összehoznak egy színes kis közösséget, ez egy nagyon szerethető munka.

Az Aranyakkord Kiss Tibi, Vastag Gábor, Gábor Andor „UFO” és idén sztárvendégük Nikolett Pankovits négy helyszínen lép majd fel Amerikában: New York, Washington, Daytona Beach és Miami.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Részletek itt

Barnyák Mónika
Email: monika@hungarianhub.com, monikabarnyak@outlook.com
Instagram: @sievemagazine.com 
 @monikamazing