70 éves cserkészcsapatok ünneplése New Jersey-ben
A II. világháború végén a menekült magyar cserkészek már az ausztriai és németországi menekülttáborokban szerveződni kezdtek és őrsöket, csapatokat alapítottak. A legtöbb csapat igazolása azonban csak az ‘50-es években, a nagy kivándorlások korszakában történt, amikor egymás után alakultak meg a cserkészcsapatok az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, és a világ többi részén. Nagy volt az igény arra, hogy az otthonról hozott értékek – Isten, haza, embertárs, magyarságszolgálat – tovább éljenek az elhagyott óhazán kívül. Miután Magyarországon betiltották a cserkészetet külföldön, Garfield városban (New Jersey állam) megalakult a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ), amely összefogta a világ minden tájára szétszóródott magyar cserkészeket. Mára közel 3000 fős szervezetté vált és csapatai sorra ünneplik 70 éves évfordulójukat.
Garfield
Január 6-án ünnepelte alapítása 70. évfordulóját a garfieldi 38. számú Rozgonyi Cicelle leánycserkészcsapat. A helyi Cserkészházban zajló ünnepségen a népes cserkészcsapat jelenlegi tagjai mellett néhány idősebb cserkész, köztük korábbi csapatparancsnokok is megjelentek. A vidám teadélutánon nosztalgiázó beszélgetések és régi fényképalbum-nézegetés mellett sor került egy Ki mit tud-jellegű vetélkedőre a csapat 70 éves múltjáról és jelenéről, amelyen cserkészbaráti versengésbe, mégis egységbe kovácsolódva vett részt minden jelenlévő, a legfiatalabb, 3-4 éves leendő kiscserkészektől a legidősebb, nyolcvan év feletti résztvevőkig.
Kozma Fanni, a garfieldi csapatok jelenlegi parancsnoka mesélt a csapat történetéről: 1952 júniusában megalakult a háromtagú Árvalányhaj leánycserkész őrs a Garfieldhez közeli Passaic-on: Kormann Gabriella a németországi menekülttábori cserkészélményeit felidézve meghívta barátnőit, Nagy (Paulovits) Ágnest és Zágon (Kovács) Emőkét, hogy csatlakozzanak hozzá. Hamarosan más lányok, például Karácsony (Marshall) Sarolta, Pongrácz (Jámbor) Katalin és Varga (Kazal) Ágnes is kedvet kaptak e tevékenységhez; így novemberre már két őrs is működött. Rendszeres őrsgyűléseiket kirándulásokkal és nyári táborozással egészítették ki. 1954. január 2-án a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) Intéző Bizottsága jóváhagyta a leánycsapat működését és felvette a csapatot a szövetségbe.
A fiatal parancsnok, Kormann Gabriella (a későbbi Jámbor Pálné) nagy lelkesedéssel vezette a lányokat. Az évek során a Németországban már cserkésszé avatott fiatalok közül jónéhányan tagjai voltak a helyi csapatoknak, például (a fentebb már említetteken kívül) Bravek Gyula, Heidrich (Pál) Elza, Jámbor (Bodnár) Ágnes, Jámbor László, Jámbor Pál, Karácsony (Marshall) Sarolta, Kormann (Nagy) Judit, Pál András és Vargha (Colasanti) Katalin. Ezekből az ‘50-es években működő lelkes és kitartó cserkészőrsökből nőtt ki a mostani két garfieldi cserkészcsapat, melynek létszáma az utóbbi években örvendetesen stabil, illetve növekvő, idén például összesen 66 tagja van a csapatnak.
A jelenlegi csapatparancsnok szerint a közösség erejére lehetnek a legbüszkébbek. Mint hangsúlyozta, kevés cserkészcsapat olyan szerencsés, mint a garfieldi, ahol a korábbi vezetők aktívan támogatják a csapatokat, még évtizedekkel azután is, hogy átadták a stafétát. A volt csapatparancsnokok és helyetteseik a mai napig szerveznek, illetve vezetnek programokat, a cserkészházat fenntartó testület (FT) elnökeiből pedig többen ma is aktívan részt vesznek a különböző eseményeken.
New Brunswick
Január 27-án nagyszabású ünnepség keretében került sor a New Brunswick-i 5-ös számú Bornemissza Gergely fiú cserkészcsapat 70. születésnapi ünnepségére a Magyar Amerikai Atléta Klubban (HAAC) elegáns dísztermében. A helyi fiúcsapat bevonulása után Bereczki István jelenlegi csapatparancsnok köszöntötte a távolról is szép számmal érkező vendégeket; ünnepi beszédet mondott Lendvai-Lintner Imre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) elnöke; majd ifj. Vajtay István, a KMCSSZ alelnöke köszöntötte és kinevezte Örökös Tiszteletbeli Parancsnokká azt a díszvendéget, akinek cserkészmúltja négy évvel távolabbra vezet, mint maga a csapaté: Schlóder Miklós (Mikibá) ugyanis még ’50-ben, a németországi menekülttáborban lett magyar cserkész. A beszédek után a helyi Regös tánccsoport gömöri táncokat mutatott be, majd hajnalig zenélt a helyi Fészer Banda és a Horváth Duo.
A Csapatkrónika szerint az 5-ös számú cserkészcsapat 1947. augusztus elsején alakult Ausztria Barnau városában, de ‘50-ben feloszlott a háború utáni kivándorlások miatt. Szőke József korábbi csapattag vezetésével ‘51-ben megalakult a mai két New Brunswick-i csapat elődje, a 18. számú Széchenyi István vegyes cserkészcsapat Woodbridge-ben, amelyhez New Brunswick-i fiúk és lányok is csatlakoztak. Ebből ‘53-ban önálló fiúcsapat alakult, Bornemissza Gergely névvel és 5. számmal Mindel Alfonz vezetésével; majd ‘58-ban kivált egy leánycsapat is, Lorántffy Zsuzsanna névvel és 41-es számmal, Olcsváry Judit vezetésével.
Hat év működés után azonban megszűnt a woodbridge-i magyar cserkészet, de a fiúcsapat, megtartva nevét és számát, ‘59-ben New Brunswick-ra költözött, ahol Tamás Tamás lett a parancsnokuk. ‘62-ben Végvári Vazul atya vette át a fiúcsapatot, majd vezető hiányában a lányokat is. ‘67-ben pedig Schlóder Miklós (Mikibá) került a fiúcsapat élére, míg Vazul atya maradt a lányoké. “Mikibá” 14 évig, ‘81-ig vezette a csapatot, akkor adta át Vajtay Tamásnak, a csapat első New Brunswick-ban született parancsnokának. Azóta a csapatot többnyire első generációs, külföldön született és majdnem kivétel nélkül a csapatban nevelkedett fiúk (ma már férfiak) vezették-vezetik, az ő áldozatkészségük biztosította a csapat megmaradását. Munkájukat egy lelkes fenntartó testület, a New Brunswick-i Csapatok Szülői Munkaközössége támogatja.
Bereczki István parancsnok köszöntő beszédében kiemelte: egyik alapító sem gondolta volna, hogy 70 évvel később, egy kb. 50 fős csapat fog működni New Brunswick-on. Lendvai-Lintner Imre KMCSSZ-elnök a szövetség vezetőségének üdvözletét, elismerését és köszönetét tolmácsolta. Emlékeztetett: a cserkészet ma a világ legnagyobb civil szervezete az ENSZ után, több mint 40 millió taggal. Ezen belül több mint 20 ezer magyar cserkész van; a KMCSSZ pedig majdnem 3 ezer tagot számlál. Az elnök a köszönetmondást a szülőkkel kezdte (közülük egyesek már nagyszülők); majd a vezetőknek mondott köszönetet (a parancsnokok mellett megemlítette a fiatal tiszteket, segédtiszteket és őrsvezetőket, aki hétről hétre lelkiismeretesen készülnek és foglalkoznak a cserkészekkel, minden ellenszolgáltatás nélkül); majd köszönetet mondott a cserkészcsapatot hosszú éveken át erkölcsileg és anyagilag támogató helyi magyar közösségnek is (a katolikus és a református egyházaknak, a Magyar Háznak és a helyi civil szervezeteknek és egyéneknek), akik összefogása nélkül a cserkészek nem tudnának hatékony munkát végezni.
Ifj. Vajtay István KMCSSZ alelnök elmesélte: második parancsnoksága végén egy nagyon kedves ajándékot kapott: Norman Rockwell A parancsnok című festményén a takarodó utáni tábor látható, a háttérben a fiúk sátrakban alszanak, de a parázsló tűznél egy magányos figura őrködik – védi a tábor békéjét, vigyáz az alvó fiúk nyugalmára. Vajtay elárulta: nagyon hálás volt a képért, de már akkor rájött, hogy a “magas, vékony, ritkuló hajú, de még nem kopasz alak, akire még rámegy fiatalkori cserkésznadrágja” nem ő, hanem Mikibá, aki 14 évig volt a csapat parancsnoka, és akinek szintén átadta e kép mását, méltatva Mikibá egyeneslelkűségét, tisztaságát, segítőkészségét, takarékosságát, “másokkal gyöngéd, magával szigorú” hozzáállását.
Mint mondta, egyesek a parancsnokságot úgy viselik, mint a malomkövet, róla viszont mindig csak a cserkészet őszinte öröme sugárzott. Az “Isten, haza, embertárs és magyarság-szolgálatra” tett fogadalmat minden cserkész leteszi; de vannak, akik sosem vették komolyan; vannak, akiknek egy ideig jelentett valamit; és van, aki örökre szívébe zárta a törvényt és a fogadalmat – talán azért, mert “saját jelleme már párhuzamos volt a cserkészjellemmel, természetes volt számára élni azokat”. Beszédét így fejezte be: “Rockwell festményében úgy tűnik, Mikibá hasonlít a parancsnokra, de az igazság az, hogy minden jó parancsok Mikibára hasonlít, ezért ma este az 5. sz. Bornemissza Gergely cserkészcsapat 70. éves évfordulója alkalmából Schlóder Miklóst, szeretett Mikibánkat Örökös Tiszteletbeli Parancsnoknak nyilvánítjuk.”
Az ünnepelt a tőle megszokott szerénységgel és finom humorral röviden megköszönte az ajándékot, majd felidézte: az 1950-ben rendezett az első nagy cserkésztáboron a mostani ünnepségen résztvevők közül még valaki jelen volt. Bár nevét nem árulta el, a közönség felismerte és Kazella Évát is vastapssal köszöntötte. Hála és köszönet az alapítóknak; és mindazoknak, akik komolyan vették a törvényeket és a fogadalmukat és persze mindazoknak is, akik őket segítették. Isten éltesse nemcsak a 38-as és az 5-ös számú, hanem az összes magyar cserkészcsapatot, és nemcsak az őket támogató magyar közösségeket, hanem mindet szerte a diaszpórában és a Kárpát-medencében!
