Egy Amerikai Álmot Élő Magyar Kosárlabdázó Inspiráló Utazása

A kosárlabda nem csupán egy sportág – egy szenvedély, egy életforma, és egy olyan varázslat, amely által valósággá válik az elképzelhetetlen. Legújabb cikkünkben Szécsi Orsolya inspiráló történetét mutatjuk be, mely nem csupán a kosárlabdával, hanem az elszántság, a kitartás és az álmok valóra váltásának szép példázatát rejti. E történet egy hihetetlen utazást követ nyomon a gyermekkortól egészen az Egyesült Államokig, bemutatva, hogyan alakította át egy sportág nemcsak egy életet. Következő néhány percben bepillantást nyerünk egy lediplomázott sportoló életébe, és megtudhatjuk, mi is az a varázslat, ami lehetővé tette számára, hogy valósággá váljon az álma, miközben a kosárlabda vezérelte őt a lehetőségek, a siker és az önmegvalósítás útján. 

Első lépésben, kérlek picit mesélj arról, hogy hol születtél és nőttél fel és hogy miért a kosárlabda az, ami megfogott téged? Mit jelent neked a kosárlabda? 

Egy gyönyörű nyári keddi napon születtem Budapesten (vagy legalább is azt mondtak hiszen nem sok mindenre emlékszem). Gyerekkorom első felét Budapesten és Badacsonyörsön töltöttem, majd Budakalászra költöztünk. A sportolás soha nem volt választás kérdése a családomban, mindenki sportolt, és ez az életünk része volt. Anyukám egész életében kosárlabdázott, és ő vezetett be engem is a kosárlabda világába. Én 7 évesen kezdtem el a sportot, és kipróbáltam a vízilabdát is, de a kosárban éreztem magam igazán otthon. Őszintén szólva, a kosárlabda a kiszabadulást jelentette számomra. Nemcsak a mindennapokból, de a jövőmhöz is megadta azokat az opciókat, amiket egy nem sportoló ember talán nem kaphatunk meg. A kosárlabda rengeteg életleckék tanított nekem. Megtanított arra, hogy keményen kell dolgozni a sikerért, csak azt vehetem ki belőle, amit én tettem bele, és hogy a tehetség nem elég arra, hogy valaki sikeres legyen. Ezenkívül a világ minden pontjára elvitt, életre szóló barátságokra adott lehetőséget, és megnyitott egy világot sok lehetőséggel. Álmaimban sem gondoltam volna rá, hogy a kosárlabda által kézzel irt leveleket kapok Geno Auriemma (UConn kosárlabda edző) -től, telt ház előtt nyerjük meg a magyar kupadöntőt Miskolcon, vagy, hogy december kellős közepén utazzunk Svédországba, ahol -35 fok van es Európa kupa meccset játszunk.
 

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy kiköltözöl kiköltözöl Amerikába? 

2008-ban egy álom vált valóra számomra: lehetőségem nyílt, hogy a középiskolai tanulmányaimat és a kosarazást Amerikában folytathassam ösztöndíjjal az Oak Hill Academy (Virginia) privát iskolában. Erről az iskoláról azt kell tudni, hogy itt olyan híres NBA kosárlabdázók kerültek ki, mint Carmelo Anthony, Rajan Rondo és Keldon Johnson. Szóval ez egy hatalmas lehetőség volt számomra. Akkor 16 éves voltam, nem beszéltem angolul, és egyedül kellett nekivágnom a világnak. Az elején egyáltalán nem akartam ezt az óriási lépést megtenni, de ahogy telt az idő és jobban átgondoltam a dolgokat, úgy döntöttem, hogy nekivágom. Végül is, ha nem jön össze, akkor mindig haza tudtam volna menni.  Az iskola nagyon erős kosárlabda programot kínált, és a kiváló oktatást kaptam. Az első hónapokban nehéz volt beilleszkedni, nem tudtam angolul, és ez egy óriási “culture shock” volt. Mind a tanárok és a diákok nagyon segítőkészek voltak, hiszen 5 hónapba telt amíg elkezdtem megérteni az angol nyelvet es még plusz egy, hogy folyékonyan tudjak beszélni. 
 

Melyik egyetemre jártál és mit tanultál az egyetem alatt? 

2010-ben a Duquesne University-t választottam, ahol ösztöndíjjal lettem student-athlete. Az iskola az Pittsburghben, Pennsylvania államban található. Az egyetem négy éve alatt rengeteget tanultam. Nemcsak a szakon szerzett tudásra gondolok, hanem arra a sok életleckére is, amit az iskola és a sport adott nekem. Pittsburgh egy csodálatos város, es egy kicsit mindig Budapestre emlékeztetett. Az egyetem alatt rengeteget fejlődtem. Megtanultam, hogyan kell önállóan élni, és hogyan kell szembenézni a mindennapos kihívásokkal a tanulás és kosárlabda mellett. 2014-ben érettségiztem le dupla szakkal, International Business (Közgazdaságtan) and Marketing.  

Neked mi volt a legnagyobb kihívás a student-athlete éveid alatt?  

A legnagyobb kihívás a student-athlete éveim alatt az volt, hogy megtaláljam az egyensúlyt az iskola, a sport és a társadalmi élet között. A sport nagyon sok időt és energiát igényel, hiszen reggel és este is voltak edzések, és átlagosan naponta 4-5 órát edzettünk. Az elején nagyon nehéz volt megtalálni az időt arra, hogy jól teljesítsek az iskolában, a pályán és a barátaimmal is időt töltsek. Ez nem csak fizikailag, hanem mentálisan is egy hatalmas kihívás volt.

Egy másik kihívás az volt, hogy mindig odafigyeljek a testemre. Student-athlete-ként úgy éreztem, hogy bele vagyok dobva a mélyvízbe, hiszen itt a fizikai állapotunkra is ugyanolyan hangsúlyt kellett fektetni, mint a szellemire. A hét minden napján volt kondi edzésünk, ahol az ‘explosive’ súlyra (robbanékonyságra) volt fektetve a hangsúly. A testemnek meg kellett tanulnia, hogy mit bír el, és mit nem, és figyelnem kellett arra, hogy mit eszek minden nap. A sport és az edzések sérülések kockázatával járnak, és én is többször megsérültem. Szerencsére nekem csak egy nagyobb komoly sérülésem volt 2013-ban, amikor elszakadt a szalag a vállamban, és azt kellett műteni. Ez nagyon frusztráló tud lenni, különösen akkor, ha éppen több hónapot kell kihagyni. 

Az egyetem befejezése után miért döntöttél úgy, hogy Amerikában maradsz? És most hol és mit dolgozol? 

Egyetem után hazaköltöztem Magyarországra, és három évig Miskolcon játszottam profi kosárlabdázóként. Azonban mindig is tudtam, hogy vissza fogok költözni Amerikába. Az Egyesült Államokban töltött évek alatt a pozitív hozzáállás, a rengeteg lehetőség és az életmód fogott meg. Mielőtt végleg kiköltöztem, ki akartam próbálni a profi életet, hiszen 15 évet űztem a kosárlabdát, és ideje volt, hogy végre pénzt is keressek vele.  

2017-ben végleg felakasztottam a kosár-cipőmet, és visszaköltöztem Amerikába az akkori barátnőmhöz (most már 6 éve házasok vagyunk), majd 2022-ben megszereztem a MBA (Masters in Business Administration) diplomámat is az Ohio University-n. Mint a kosárlabda pályafutásom alatt, úgy is a magánéletben rengeteg helyen éltem. Hat év alatt négy államban éltünk (Washington DC, Madison (WI), Memphis (TN) és Delaware), és rengeteg tapasztalatot szereztem az évek alatt. Most Bearben, Delaware államban találtuk meg az otthonunkat, és úgy tűnik, hogy itt maradunk még néhány évig. Három éve dolgozom egy startup EdTech (education technology) cégnél, az Infini-D Learning-nél, ahol én vagyok a Head of Customer Success. Röviden, a cégünk iskolai osztálytermeket űrhajókká alakítjuk át. Olyan oktatási szoftvert hozunk létre, amelyek a tantervbe illeszkednek, hogy a gyerekek megtanulhassák a 21. századi készségeket (kritikus gondolkodás, kommunikáció és problémamegoldás).
 

Van-e valami jótanácsod magyar diákoknak, akik kint szeretnének Amerikában tanulni és sportolni? 

Rengeteg tanácsot tudnék adni azoknak, akik Amerikában szeretnének élni, tanulni és sportolni. Itt van három tanács, amit 16 évesen szívesen kaptam volna: 

1. 1. Mondj igent az új lehetőségekre. Be fogsz kerülni a mélyvízbe. Új ország, új barátok, új élet. De ne hagyd, hogy az angoltudásod vagy a bizonytalanságod az utadba álljon. Tapasztalatból mondom, hogy nem kell ugyanazon a nyelven beszélni, hogy jól érezd magad a barátaiddal. Meglepődnél, hogy az emberek mennyire kreatívak lehetnek, csak hogy elmagyarázzanak/elmutogassanak egy mondatot.
   2. Ne ess bele a “Freshmen 20” csapdájába.Ez a kifejezés arra a súlygyarapodásra utal, amelyet a freshmen [első éves] egyetemisták gyakran elszenvednek, és amely általában 15-20 lbs (7-9 kg) körül mozog. Nem csak az egyetemen, hanem azon kívül is sok feldolgozott és édes ételt fogsz találni és enni. Ja és a kiszerelések is sokkal nagyobbak, mint Magyarországon. Nagyon meglepő volt számomra, hogy itt reggelre, ebedre, es vacsorára is mennyi feldolgozott és édes kaját esznek az emberek…sőt és hogy mennyit esznek. Persze nem azt mondom, hogy ne kóstold meg az amerikai finomságokat, de csak legyél tudatos, hogy mit eszel es mennyit. 
       
   3. Ne félj segítséget kérni. Az egyetem mindenki számára kihívást jelent, de különösebben a sportoló diákoknak. Megkell tanulnod egyensúlyozni a tanulási terheidet, a sportolói elkötelezettségeket, és ezeken felül, személyes kihívásokkal is szembesülsz majd. Nem csak mentálisan, de fizikálisan is leleszel terhelve, de az összes student-athlete ezen megy keresztül. Nem vagy/leszel egyedül, és számos erőforrás áll rendelkezésre. Többek között mentorok, edzők, csapattársak és sport pszichológusok. Ne félj segítséget kérni, amikor szükséged van rá. Hidd el, hogy lesznek könnyebb es nehezebb napok, de ilyenkor kell a céljaidat szem előtt tartani. 

Végül, de nem utolsósorban pár “Rapid fire question”: 

• Burger vagy Rakott krumpli? Ez nehéz mert imádom mind a kettőt, de egy jó Burgerre sajnos nem tudok nemet mondani. 
• Cheesecake vagy Somlói galuska? Minden fele keppen Somlói galuska 
• Peanut butter and jelly vagy Palacsinta? Palacsinta még szép. De az lehet aztán bármivel megtölteni és jöhet édesen vagy sósan (hortobágyi palacsinta) is.  
• Chicken fried steak vagy Paprikás csirke? Paprikás csirke. A paprika az egy “must have” fűszer a mi házunkban és paprikás csirke van a menün, amikor amerikai barátok jönnek látogatóba.  
• Mac and cheese vagy Túrós csusza? Ez nehéz döntés. Ebédre Mac and Cheese és nasira Túrós csusza.  
• Lánchíd vagy Brooklyn Bridge? Ez nem kérdés…Lánchid!  
• Balatoni nyaralás vagy Florida tengerpart?  Tudom, hogy sok ember a Balatonra úgy néz, mint a Riviérára, de én inkább az igazi Riviérát választom. Ha nem is Florida, de tengerpart, a homok, es a sós víz az igazi nyaralás. 

Az „Én Amerikám” blogsorozatban több Amerikában sikeres magyar sportolót is bemutattunk, kattints ide és ismerd meg őket is!