Erdélyi húsvét Arizonában
Elég kicsi volt az esélye annak, hogy két Réka egymásra talál az arizonai sivatagban és talán még kisebb az, hogy mindketten erdélyi származásúak legyünk. Így hát annak örömére, hogy rengeteg közös tapasztalatunk van, hasonló élményekben volt részünk, ez alkalommal is párban elevenítettük fel mindazt, ami számunkra a húsvétot és a húsvéthoz kötődő locsolkodási szokásokat jelenti. Közben beszámolunk arról is, hogy Arizonában hogyan ünnepeltük meg idén, pandémia ideje alatt, a húsvétot.
Húsvéti szokás: a locsolás.
Bár a világ minden részén ünneplik, minden nemzetnek van egy-két, a többitől eltérő, egyéni szokása. A húsvéthétfői locsolás egyike a magyar szokásoknak. Hasonló szokásuk a szláv eredetű népeknek van, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Ukrajnában vízzel öntik le egymást az emberek húsvét hétfőjén.
Ami különbözik a szláv eredetű népek és a magyarok ünnepe között, az a locsolással egybekötött verselés. No meg az is, hogy nálunk, magyaroknál, csakis a fiúk locsolják a lányokat, miután engedélyt kérnek tőlük. A lányok ajándékba hímes tojást, illetve piros tojást, esetleg süteményt adnak a fiúknak. Valamint ma már több helyen elkezdett hagyománnyá válni a pénzbeli ajándék is.
Erdélyi gyerekkoromban húsvét hétfője volt egyik kedvenc ünnepnapom. Nem kimondottan a sok parfüm miatt, ami általában az est végefele olyan fejfájást szokott okozni, hogy alig álltam a lábamon, hanem inkább a látogatások s locsoló versek miatt. Mindig vártam, hogy ki milyen verssel állít be a házhoz, hallok-e valami újat. (Fromm Emese Réka).
Közösségi élményként éltem meg minden ilyen alkalmat. Összegyűlt a család, összegyűltek a barátok, az osztálytársak, a szomszédok és rengeteget beszélgettünk, szórakoztunk. Ez volt egyik olyan nap az év során, amikor rég nem látott ismerősökkel is találkozhattunk. (Vicsacsán Réka)
A locsolóvers a húsvéthétfői locsolás egyik fő eleme. Vers nélkül nem volt locsolás. Kisfiúk már három-négy éves korban megtanultak legalább egy locsolóverset. Később már a versek hosszabbak, többet-mondóak voltak. Olyan is volt, aki maga írt, vagy helyben improvizált egy-egy locsolóverset, minden lánynak mást. Sok ilyen verset áthatott a jó humorérzék, csalafinta észjárás, olykor csipkelődős megfogalmazások.
Bár ahány ház annyi szokás, vagy mondhatnánk úgy is, hogy ahány falu annyi szokás alapon, a húsvéti locsolás kissé eltér különböző helyiségekben, a lényege mégis a locsolóvers, locsolás, hímes tojás ajándékozás, esetleg vendégeskedés.
Mi is a húsvéthétfői locsolás?
A locsolás lényegét egyik legegyszerűbb kis versben lehet legjobban összefoglalni.
Én kis kertész legény vagyok,/ Virágokat locsolgatni járok./ A minap erre jártam,/ Egy rózsát hervadni láttam./ Meg szabad-e öntözni?
Ahogy a vers mondja, a lányok ezen a napon szimbolikusan virágok, s a fiúk kertészlegények, akiknek kötelessége megöntözni ezeket a virágokat.
Ez egyik legegyszerűbb kis vers, egészen apró kisfiúk mondják, amikor lányos házhoz bekopognak húsvét hétfőjén locsolóvízzel. Hogy én pont erre emlékszem, az azért van, mert két öcsém van, s ők ezt tanulták meg először három-négy éves korukban. Persze, a válasz mindig “szabad”, amire előáll a kislány, akit meglocsol a “kertészlegény”, és a kislány egy piros hímes tojást ad ajándékba a locsolásért. (Fromm Réka)
Korosztályonként változik kissé a szokás, ami főleg a versekben nyilvánul meg. A fiataloknál már udvarlással is egybe van kötve a locsolás. Például, a fiatal legény más verset mond annak a lánynak akinek udvarol, mint a többi ismerősének, amit – ha ügyes – ő maga ír. A legszebb hímes tojást a lányok az udvarlójuknak adják, vagy annak a fiúnak, aki tetszik nekik. Néha a tojás mellé rozmaringot is adnak, de csak az udvarlójuknak. Általában a fiúk csoportosan jártak locsolni, néha egyik csoport utolérte a másikat, s késő délutánra már egész bulik keletkeztek a lányos házaknál.
Honnan ered a húsvéthétfői locsolás?
A locsolás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Eredetileg a lányokat vízzel öntötték le, s ez a szokás sok helyen a mai napig fennmaradt, vagy újraéledt. Van olyan is, hogy a közeli forrásból vagy hegyi patakból merítik a legények a friss, tiszta forrásvizet a locsoláshoz.
A verselés később terjedt el, de rengeteg változata van. Általában szájhagyomány által terjed, ami azt is jelenti, hogy egy versnek minden helyiségben lehet egy másik változata. Családban tanulhatják a fiúk az apáktól vagy óvodában, iskolában a diákok egymástól. Sokan hozzáadnak ez eredetihez vagy éppen újat improvizálnak.
Lényege, hogy a szimbólumot emelik ki, miszerint a lányok virágok, akiket kora tavasszal meg kell öntözni, hogy nehogy elhervadjanak, s az öntözés feladata a fiúkra száll. Attól függően, hogy kinek mondják, a vers lehet vicces, komoly vagy éppen szerelmes, rövid vagy hosszú. Elméletileg, minél jobb a vers, annál szebb tojást kap a verselő ajándékba.
A hímes tojás
Húsvét alkalmával szinte mindenütt festenek tojást. S ez a tojásfestés még a kereszténység ideje előtt kezdődött. A hímestojás a tavaszi ünnepkör ősi szimbóluma, az élet jelképe. Talán ezzel magyarázható az is, hogy őseink jelekkel ellátott piros tojást helyeztek a halottak kezébe. Ez volt az újjászületés, feltámadás jelképe is.
Ha az ősidőkhöz vezetjük vissza, a locsolás is ugyanezt jelképezi, hiszen a vízbe vetés ősi termékenységet varázsló szokás, a díszített tojás ajándékozása pedig az élet keletkezésének volt a szimbóluma.
“Úgy bánik vele, mint a hímes tojással” gyakori, elterjedt szólásunk. Napjában használjuk, ha olyasmirál beszélünk, amire nagyon kell vigyázzunk, ami könnyen eltörik. A szimbólum ősidőkre vezethető vissza, amikor a hímes tojást a szaporodás, az élet szimbólumának tekintették, s mint olyat, az ajándékba kapott hímes tojást nagyon vigyázva kellett őrizni.
A magyar hímes tojás díszítő elemei ugyanebből a korból valók. Ellentétben más népekkel, a magyarok a kereszténység felvétele után is megőrizték ezeket az ősi hímes tojás motívumokat, amik a régi magyar hitvilág és mindennapi élet mozzanatait tükrözik.
Ma már ritkán látunk ősi motívumokat a húsvéti tojásokon, sőt a tojás ajándékozást felváltja lassan a csokitojás, de bár változva is, a húsvéthétfői locsolás és tojás ajándékozás változtatai fennmaradnak.
Átörökítjük, megtartjuk
Igaz, hogy sok esetben a gyerekek jobban örvendenek a csokitojásoknak és a játékos tojáskeresésnek, de ez nem zárja ki azt, hogy becsempésszünk valamennyit a régi hagyományokból is. Főként itt, ahol ezekkel a szokásokkal máshol nem is fognak találkozni, csak rajtunk keresztül. Minden évben a családi közös ünnepség mellett mi részt szoktunk venni a Napocska Magyar Iskola hagyományos húsvéti foglalkozásain is. Bár idén a pandémia miatt ez online valósult meg, ugyanolyan lelkesedéssel készült mindenki a közös tojásfestésre.
Vendégünk Veres Mónika volt, székelyföldi származású zenész, aki hobbi szinten ugyan, de tökéletesítette a tojásfestési technikáit, ráadásul a modernet és hagyományosat ötvözve, különleges tojáskölteményeket készít. Ő volt az, aki idén bemutatót tartott és tanítgatott gyereket, felnőttet a viasszal írott tojás művészetére. Előző években összegyűltünk és kisebb csoportokban festettünk tojást többféle technikával. Egyik csoportban a berzselés technikáját mutatta be valaki, másik csoportban a viaszos tojásírást, harmadik csoportban modern technikákat tanulhattunk.
A foglalkozás végén pedig mindig sort kerítettünk a locsolkodásra is. A fiúk a korábban vagy az iskolai foglalkozás ideje alatt megtanult verset szavaltak, a lányok pedig picit húzódozva, de megengedték nekik, hogy kölnivízzel meglocsolják őket. Idén sem maradhatott ez el, de a parfümös locsolkodás helyett csak virtuális locsolkodásra futotta.
A hétvégi foglalkozás pedig olyannyira meghozta a kedvünket, hogy még húsvét hétfőjén is tojást írtunk a lányommal. Persze, a miénk nem lett annyira művészi, de a kicsi kezeivel nagyon ügyesen karcolgatta rá a viaszt. Közben elgondolkoztam azon, hogy talán több ilyen élményre van szükség, amelyek az évek során megmaradnak benne, közelebb hozzák azt a kultúrát, aminek ő is valamilyen szinten része és ez a másmilyenség érdekes lesz annyira, hogy ő is át akarja adni a saját gyerekeinek.
