“Herendi doktort keresem. Itt van?”
Új tagokkal bővült a HungarianHub csapata: a Bátorságok Könyve Mészáros Piroska és Gerlits Réka színművészek kezdeményezése, amely a tervek szerint honlapunk tartalmát is színesíti mostantól.
Kezdetnek jöjjön egy írás Herendi Gáborról, a Valami Amerika és a Toxikoma rendezőjéről!
Két forrása: Herendi Gábor
Régen úgy gondolták, hogy egy 18 éves gyereknek még nem lehet kialakult ars poeticaja, hogy filmeket csináljon, ezért csak másoddiplomásként vettek fel filmrendező szakra, vagy ha már 5 évet eltöltöttél a filmszakmában, akár kábeltologatóként.
Kitaláltam, hogy úgy fogok jelentkezni a Filmművészetire, hogy előtte elvégzem a fogorvosit, így legalább megnyugtatom a szüleimet, hogy nem leszek egy “kilóg a segge a gatyából” művész. Évfolyamelső lettem, és kaptam egy egyetemi állást a klinikán.
Amikor aztán jelentkeztem a Filmműre, nem vettek fel, de az egyetlen fogorvos végzettségű filmes tanár felajánlotta, hogy elmondja az okát. Elmentem hozzá, és megmutattam neki az egyik amatőr filmemet, amit a fogorvosi egyetem mindennapjairól készítettem:
• Nézze meg, és ha azt mondja, hogy nincs bennem tehetség, akkor esküszöm, soha többet nem jelentkezem!
A filmet az ősi módszerrel csináltam: 8mm-es kamerával forgattam, ollóval volt összevágva, celluxszal ragasztva… még animáció is volt, amit kockánként fotóztam. A tanár nagyon élvezte, végignevette az egészet, és azt mondta:
• Gábor, ne haragudj, de ilyet mindenki tud csinálni!
Egy világ omlott össze bennem…
Más utat kellett keresnem. A rendelőmbe sok reklámszakember járt, akiknek injekciós tűvel a kezemben mondtam, hogy én nagyon kreatívnak érzem magam, és szívesen vállalnék kreatív munkát. Kaptam is feladatokat, egyre többet, úgyhogy felmondtam a klinikán, és ezen a bátorságomon a mai napig csodálkozom. Otthagytam a biztost a bizonytalanért… a magánrendelőmben azért még folytattam a munkát, az adott egyfajta anyagi biztonságot.
Két forrása: Herendi Gábor
Aztán bejött Magyarországra a világ egyik legnagyobb reklámügynöksége, ahol kreatív igazgató lettem, de titokban még mindig rendeltem, egészen addig, amíg a fogtechnikusom lebuktatott. Valamit sürgősen el kellett volna intézni, úgyhogy bejött a reklámügynökséghez fehér klumpában és köpenyben, és azt mondta a recepción, hogy ő a Herendi doktort keresi…
• Hát itt van Herendi, de az nem doktor…
Kirúgtak. Azt hiszem azért, mert nem bíztam bennük eléggé, hogy elmondjam, hogy fogorvosként rendelek… Három napig levegőt sem kaptam. 28 éves voltam, de eddig semmilyen pofon nem volt az életemben, csak meneteltem előre…
Végül átmentem egy másik céghez, ahol már rendeztem is a reklámokat. Ha buzog benned a kreativitás, akkor dögunalmas, hogy reggeltől estig a fogászati asszisztenseddel ülsz, szóval hiába tanultam fogorvosként 5 évet az egyetemen, plusz volt 2 év szakvizsgám, eladtam a fogászati cuccaimat, és a rendelőmből irodát csináltam a saját filmgyártó cégemnek. Ontottuk a reklámokat, aztán 10 évvel később átpofátlankodtam a nagyjátékfilmbe, és elkészült a Valami Amerika.
A reklámfilmből átpofátlankodtam a játékfilmbe
A reklámfilmrendezést nem lehetett tanulni sehol. Akárki odapofátlankodhatott, és ha tehetséges volt, akkor megmaradt a reklámszakmában, mint én. A játékfilmesek hadban álltak reklámfilmesekkel, nekem pedig évekig az a frusztrációm volt, hogy kívülálló vagyok.
10 évig csak reklámokat csináltam, és ez baromi jó iskola volt. Emellett jól lehetett keresni, mert a reklámszakmába rögtön beszivárogtak a nyugati árak. A reklám rendezés arra is jó, hogy a legmodernebb dolgokat ki lehetett próbálni, ami miatt nagyon felkészült lettem technikailag. Másrészt, ha 30 másodpercben el tudsz mondani egy sztorit, akkor másfél órában is. Mindig nagyon fájt, hogy milyen jó gesztusokat kell lecsípni a színészekből, hogy beleférjünk 30 mp-be…
Én voltam az első, aki a reklámfilmből átpofátlankodtam a játékfilmbe. Annyira élveztem, hogy a Valami Amerikában nem csak 30 másodpercem van, hanem másfél órám, lubickoltam benne. Végre volt idő, és ki lehetett játszani a szitukat! Viszont egy csomóan nem jöttek el castingra vagy nem vállalták el a szerepet, amit nekik szántam, mert senki nem tudta, hogy ki a fityfasz vagyok. Necces volt, hogy a reklámszakmából jöttem, és sokaknak baszta a csőrét, hogy leforgathatok egy játékfilmet.
…de nem nagyon lehettek rám mérgesek, mert semmi állami támogatást nem kaptam, viszont sok szponzori pénzt össze tudtam szedni. Ráadásul beleraktam a saját pénzemből is… Ez is egy olyan hazárdírozás volt, amin most is csodálkozom…
Két forrása: Herendi Gábor
Az egyetlen szereplő, akiben biztos voltam, az Szabó Győző volt. Úgy írtam a forgatókönyvet, hogy hallottam a hangján a mondatokat, de akkoriban derült ki, hogy Győző heroinista, és csak akkor forgathattam vele, ha előbb végigcsinálja a rehabot.
Felhívtam Csernust, hogy beszéljünk, mint orvos az orvossal. Csinálok egy filmet a saját pénzemből, és milliókat fogok bukni, ha a Győző szarul lesz, és nem tudja végigcsinálni a forgatást… Azt mondta:
• Életmentő lehet a Győzőnek, ha nem kallódik el, és mikor kijön a rehabról, munkát kap. Nyugodtan vállalja be!
Sosem érzem a súlyát a döntéseimnek. Mindig utána látom át, hogy basszus, ez mekkora bátorság volt, vagy esetleg vakmerőség. Hála a jó istennek, semmi baj nem történt.
Két forrása: Herendi Gábor
