Hesna – Bátorság és félelem
A Bátorságok Könyve újabb írása a HungarianHub oldalon: ezúttal Al Ghaoui Hesna külpolitikai tudósító mesél életéről. Idén nyáron Hesna Kaliforniába, Berkeley-be költözött, ugyanis a University of Californián elnyert egy egyéves ösztöndíjat a poszttraumás növekedés kutatásra.
Az én munkám nagyon szorosan összefügg a bátorság és a félelem témakörével. Ennek pszichológiájával foglalkozom, és ennek bűvkörében töltöttem az utóbbi néhány évemet. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy külpolitikai riporterként annak idején háborús terepekről is rendszeresen tudósítottam, és azóta folyamatosan jelen van az életemben az intenzív impulzus keresés.
Mindaz, amit az ember megtapasztal akkor, amikor egy krízis zónából tudósít – hogy mindennek mekkora tétje van, hogy muszáj száz százalékban jelen lenni és benne lennie a pillanatban, vagy hogy milyen bajtársiasság alakul ki a kollégák között – mindez tényleg addiktív tud lenni, nem véletlenül ragadnak benne ebben a szakmában sokan egy életre, és ez sajnos magával vonz még egy csomó más addikciót is. Amikor az ember hazajön, és visszalép a mindennapokba, azt érzi, hogy meg kell tölteni a légüres teret, mert hirtelen minden üresnek és lényegtelennek tűnik.
Kép forrása: Al Ghaoui Hesna
Amikor egy-egy háborús tudósítás után hazaértem, sokszor én is nagy érzelmi és mentális amplitúdókon mentem át, és valószínűleg azért is kezdtem el pszichológiával foglalkozni, mert magamat is meg akartam érteni, gyógyítani. Utólag már látom, hogy akkoriban a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) egyes tünetei rajtam is megjelentek az átélt élmények hatására. Éreztem, hogy emberek közé sem akarok menni, és nyárra is bezárkóztam. Utána pedig az ellentéte következett, egy nagyon szociális, túlzottan jövős-menős és éjszakában élő periódus.
Kép forrása: Al Ghaoui Hesna
Kerestem magamban a válaszokat, hogy miért is csinálom ezt, miért megyek háborús terepre? Mi a motivációm? Rájöttem, hogy ezzel foglalkozni kell. Nagyon sokat segített, hogy a pszichológia felé fordultam. Az is egy önismereti terápia volt, hogy sok előadást tartottam a témában, rengeteget beszéltem a munkámról és megírtam az első könyvemet, A háborúk földjén-t, ami szintén egyfajta ventillálása volt az átélt élményeknek.
Kép forrása: Al Ghaoui Hesna
Sokféle emberrel találkozva gyakran az a benyomásom, hogy ezekről a témákról beszélni sokak számára még mindig szégyenérzettel jár. Ha valaki segítséget kér egy múltbeli trauma feldolgozásához, és pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordul, sokszor akkor attól fél, hogy hülyének, bolondnak vagy elmebetegnek tartják. Annyira jó lenne ezeket a negatív sztereotípiákat lehámozni. Igenis jó dolog mentális segítséget kérni, és klassz könyveket olvasni a témában! Hogyha a testünket nem szégyen edzeni, akkor a mentális állapotunk karbantartása is legyen legalább ennyire fontos.
