“Hogyha kell, a miniszterelnököt is fel fogom hívni!”

Boros Anna vallomása a Bátorságok Könyvében

Egyetemista voltam amikor lehetőséget kaptam nyáron nyelvet tanulni New York-ban. Addig a pontig egyáltalán nem érdekelt Amerika, az élet valahogy így akarta…

Eszméletlen nagy hatással volt rám 21 évesen Manhattan közepén, a Broadway-től pár utcára lakni és a világ minden tájáról érkező fiatalokkal bandázni. Azt éreztem, hogy meg kell osztanom az élményt a kaposvári színműs osztályommal. Ha én megkaptam Amerikát, akkor nekik is jár.

Akkoriban volt egy nagy sikerű Cseh Tamás emlékkoncertünk, felhívtam a New York-i Magyar Ház igazgatóját, és az akkori washingtoni kulturális attasét Gedeon Bélát, hogy
• Halló, csókolom, Boros Anna vagyok és azt szeretném mondani, hogy szeretném kihozni az osztályom vizsgaelőadását Amerikába!
Egy életre szóló utolsó osztálykirándulásnak terveztem az utat, hogy emlékezzünk mindig arra, hogy nem csak a színpad-büfé-színészlakás háromszöge létezik, a világ baromi nagy, színes és mi bármire képesek vagyunk!

Azt éreztem, ha kell, a miniszterelnököt is felhívom, hogy adjon pénzt az útra. És tényleg mindent megtettem, miközben mindenki szerint lehetetlennek tűnt a dolog. Az út megvalósult, egy roadmovie is készült belőle Tiszeker Dániel rendezésében, Micsoda útjaink címmel.

Megnézhető IDE KATTINTVA!

A 2018-as New York-i Hungary Live Festival gondolata valahonnan innen gyökerezik. A nevet Závada Péter adta, be kellett adnom egy pályázatot a fesztiválra, és írtam neki éjjel, hogy
• Peti nincs valami jó fesztivál név ötleted?

Rajongtam a legendás La MaMa Experimental Theatre Club-ért, életem egyik legnagyobb vágya volt oda szervezni előadást, elképesztő szerencsével megkaptuk a legnagyobb színházterét, és ott mutattuk be a fesztiválon Konrád György – Szakértők zenekar: Kutató kezek koncertszínházát.

Amikor elkezdtem tizenéve teljesen egyedül, semmit sem tudtam a külföldi turné meg fesztiválszervezésről, aztán pár éve elkezdtek csatlakozni hozzám emberek. Nagyon izgalmas az út, amin járok. Az út mindig jobban érdekelt, mint beérkezni a célba. Amikor valamit fontosnak érzek és a fejembe veszem, ha beledöglök is addig tolom, amíg el nem érem.

Szerző: Gerlits Réka