Mi volt a hívószó a Hungarian Summitra?
Egyrészt a szervezők személye, másrészt imádom Amerikát, harmadrészt mindig keresem a lehetőséget, hogy minél több külföldön élő magyarhoz is eljuthassanak ezek a gondolatok. Nagyon örülök ennek a rendezvénynek, mert amellett, hogy ezáltal rengeteg magyar emberhez juthatok el ismét, közelebb hozza az amerikaikat és a magyarokat, ami a küldetése is a Summitnak. Ez szerintem nagyon fontos. A tapasztalataim alapján a külföldön való beilleszkedés nem mindig a leggördülékenyebb, ezért is nagyon jó, ha van egy ilyen befogadó, támogató közeg, amely ezt elősegíti.
Kép forrása: Szabó Péter
Milyen az, amikor nem otthoni közönséget kell motiválni?
Szerencsére a külföldön élő magyarok nagy része igazán nyitott és befogadó, és persze, mint mindenhol a világon, van egy olyan réteg is, aki teljes mértékben elutasító ezekkel a gondolatokkal szemben.
Eddig csak magyarul tartottam előadást, hiszen elsősorban a magyarságért dobog a szívem, bár több olyan ország is volt már, ahol kérték, hogy tartsak angolul is, mert szeretnék, hogy a számukra fontos emberek, a párjuk vagy éppen a gyermekük is megérthesse, de ők nem beszélik, nem értik a mi gyönyörű nyelvünket. Ugyan ők próbálják lefordítani nekik, de ez így elmondásuk szerint eléggé körülményes. Éppen ezért ez a mostani lesz az első alkalom, hogy angolul is megtartom az előadásomat.
Honnan ez az Amerika imádat benned?
Amikor először leszálltam a repülőről Amerikában, valami olyan érzés kerített hatalmába, ami azóta sem enged, és bármikor megérkezem, magával ragad mind a mai napig. Nagyon közel álló hozzám mindaz, amit Amerika sugároz számomra. Azt tudom mondani, hogy ez egy mély érzés, racionális okai nemigen vannak, hiszen a „jet lag”-et nagyon nehezen bírom, de ha ott lehetek, az mindezt feledteti. Minden alkalommal feltöltődök, amikor csak megtehetem, hogy oda utazzak.
Elképzelhető lenne számodra, hogy Amerikában élj?
Mindenképpen, hiszen egyre több időt töltök ott. Szinte minden hónapban részt veszek valamilyen tréningen, vagy workshopon, ahol a világ vezető szakértőitől, legendáitól közvetlenül tanulhatok, ami sajnos itthon egyáltalán nem elérhető. Éppen ezért szándékom szerint a következő egy-két évben szeretnék kétlakivá válni.
Van kedvenc helyed Amerikában?
Többek között azt csodálom Amerikában, hogy nincs két egyforma állam, mindegyiknek teljesen más jellegzetességei vannak, ezért mindet nagyon szeretem. Mégis, ha kedvencet kellene, hogy kiemeljek, akkor Florida és Kalifornia.
Milyen személyes benyomásaid vannak Amerikáról?
Sokan mondják, hogy Amerikában milyen felszínes az, amikor az emberek azt kérdezik minden találkozásnál egymástól, hogy „Hogy vagy?”. Van benne igazság, bár nekem rengeteg pozitív tapasztalatom van arról, hogy sokszor mennyire valóban érdeklődnek egymás iránt, és segítenek a másiknak. Még ha ez nem is mindig van így, azt gondolom, azért az olyan jó lenne, ha a jó-részét vennénk ki belőle, és itthon is megtennénk ezt egymással. A másik, amit szoktam hallani, hogy túlságosan pozitívan állnak a dolgokhoz. Nem posztom, hogy ezt megítéljem, de az biztos, hogy sokkal lazábban kezelik a kihívásokat az életükben.
Elárulod nekünk, hogyan kerültél Brian Tracy-vel kapcsolatba?
Hosszú évekig írtam a célfüzetembe, hogy egy napon Brian Tracy tudni fogja, hogy ki az a Szabó Péter. Ez persze teljesen szürreális volt akkor, hiszen még angolul sem tudtam – egyébként, ha már ez szóba került, a legfőbb motivációm az volt arra, hogy megtanuljak angolul, hogy neki köszönetet tudjak mondani majd egyszer mindazért, amit kaptam tőle – , és semmi kapcsolatom nem volt hozzá. Ettől függetlenül éveken keresztül úgy feküdtem le esténként, hogy azt kérdeztem magamtól: ma úgy éltem az életem, úgy viselkedtem az emberekkel, mint akire Brian Tracy büszkén mondaná, hogy a barátja? Nekem ő egy hatalmas példakép! Mindig is az volt, ráadásul ma már tudom is, hogy ő tényleg olyan, mint amilyennek elképzeltem, hiszen rengeteg időt volt lehetőségem eltölteni vele, így tapasztalatból tudom, hogy pontosan úgy él, ahogyan beszél, és ez egy hatalmas érték számomra. Látom, milyen kedves, figyelmes egy étteremben a pincérrel, bárhol is vagyunk, mennyire alázatos, és mennyire figyel az emberekre. Amikor annak idején a fejembe vettem, hogy tudni fogja, hogy ki vagyok, és a közelében leszek, akkor még csak reméltem, hogy ez így van. Ma már tudom, ezért is óriási példa számomra.
Szóval, álmodtam egy nagyot, és azt vettem a fejembe, hogy nemcsak tudni fogja, ki vagyok, hanem barátok is leszünk. Sokat törtem a fejem, hogy miképpen kerüljek a közelébe, aztán arra jutottam, hogy ha azt akarom, hogy valaki figyeljen rám vagy a mentorom legyen, az egyik legjobb módja az lehet, ha azt keresem, én hogyan tudom segíteni azt az ügyet, ami számára fontos, amit ő el akar érni. Az ő legfőbb célja, hogy adhasson az embereknek, segíthesse őket egy teljesebb élethez, ezért ír könyveket, ezért készít hanganyagokat és tart előadásokat a világ minden táján. Mivel Magyarországon már megvoltak azok a kiadók, akik a könyveit forgalmazzák, ezért döntöttem úgy, hogy én a hanganyagait szeretném kiadni. Minden csatornán keresztül törekedtünk arra, hogy felvegyük vele a kapcsolatot, és mindez megvalósulhasson. Számtalan eredménytelen kísérlet után, végül ez meg is valósult, és azóta is Brian Tracy hanganyagainak a kizárólagos kiadója vagyok Magyarországon. Aztán sikerült meg is hívnom Magyarországra egy előadásra, ami egy remek alkalom volt arra, hogy személyesen is megismerkedhessek vele. Fantasztikus élmény volt, hogy kettesben vacsorázhattam vele – amit szintén évekig írtam a célfüzetembe. Megtisztelő módon a szimpátia közös volt, így ezt követően meg is hívott magához Kaliforniába, San Diegóba, az otthonába. Ez egy óriási fordulópont volt az életemben. Azóta már rengetegszer jártam nála, illetve ő is többször eljött hozzánk a meghívásomra.
Kép forrása: Szabó Péter
Ez annyira fantasztikus történet, hogy lehetne akár egy üzleti motiváció is belőle?
Arra törekszem, hogy mindazt a csodát, amit Briantől kaptam, én is tovább tudjam adni. Éppen ezért rengeteg ingyenes előadást tartok iskolákban, mert mindig arra gondolok, hogy mennyire más lehetett volna az én életem is annak idején, ha ezek a gondolatok akkoriban eljutnak hozzám… Emellett az elmúlt években rendszeresen indítok mentor programokat is, melynek résztvevői általában 18-25 év közötti fiatalok, főiskolások, egyetemisták. Hálás vagyok, hogy ilyen sokan nyitottak közülük, én pedig a legjobb tudásom szerint törekszem arra, hogy értéket adhassak nekik.
Van valami különbség a külföldön tartott előadásod között?
Bárhol is tartottam előadást, mindenhol az volt a személyes tapasztalatom, hogy az embereknek a legnagyobb kihívást a saját magukkal való viszonyuk okozza, még akkor is, ha első körben másokat okolnak az aktuális helyzetükért, idővel belátják, hogy a változáshoz vezető út első lépése az, hogy önmagukban nézzenek körül. Sokszor mondom, hogy az az ember, aki magával jóban van, az másokkal is sokkal jobban jön ki. Vagyis, aki magával békében van, az másokat is békén hagy. Véleményem szerint ez az egyik legnagyobb lépés, ami bizony sokszor roppant kellemetlen, éppen ezért sokan nagyon nehezen fogadják az ehhez segítő gondolatokat, szélsőséges esetekben rám kezdenek el neheztelni, mondhatjuk azt is, hogy érhető okokból, hiszen ha valaki felismeri, hogy sok mindenben neki kellene változtatni, az bizony fájdalmas lehet, és ezt sokan nehezen viselik. Mégis azt gondolom, hogy ahhoz, hogy az életünk megváltozhasson, először magunkban kell rendet tennünk, ez a legfontosabb. Aztán amikor ez megtörténik, jellemzően körülöttünk is sok minden kisimul, legyen szó akár a gyerekeinkkel való kapcsolatunkról, párkapcsolatról, vagy a tágabb értelemben vett emberi kapcsolatainkról.
Nem győzöm hangsúlyozni azonban, hogy én nem vagyok esőcsináló, pusztán olyan elveket, módszereket tudok megosztani a résztvevőkkel, amiket ha tartósan beépítenek az életükbe, akkor lehet belőle változás. Természetesen nem egy ilyen előadáson fog megtörténni a változás, sokkal inkább attól függ, hogy mit kezdenek a hallottakkal ezután. Hiszen a világon a legnagyobb szakadék a „tudom” és a „teszem” között van! Amikor az ember valamit elméletben tud, az még egyáltalán nem garancia, hogy úgy is fog tudni élni. Ez egy hosszan tartó folyamat, amire sohasem mondtam, hogy könnyű, azt viszont igen, hogy megéri! A változás nem egy sétagalopp, viszont nagyon érdemes beletenni időt és energiát!
A Hungarian Summit résztvevői március 27.-én találkozhatnak Szabó Péterrel Daytona Beach-en.
Interjút készítette Barnyák Mónika.
Jegyet tudtok vásárolni, ha ide kattintatok: