Milyen New York három év után?
Novák Barnabás személyes összegzése az egyetemi élet megkezdése előtt
2018 augusztusában érkeztem New Yorkba a családommal. Azóta eltelt három év, befejeztem a high school-t (ami otthon a gimnáziumnak felel meg), lettek barátaim, sportoltam, sokat utaztam az Egyesült Államokban, és most itt állok az egyetem kapujában (szó szerint). Rengeteg dolog történt nem csak velem, hanem a világgal is. Közben jött a járvány, ami még mindig tart és befolyásolja a mindennapjainkat, bár talán kicsit kevésbé, mint fél- vagy egy évvel ezelőtt. Mik a tapasztalataim? Mit kaptam, mit tanultam és hogyan változtam az elmúlt három évben?
Hudson Yards: Vessel (saját kép)
Amerika sokak számára egy remek hely, míg mások számára talán kissé riasztó, furcsa hely. Én nagyon szeretek itt lenni és hálás vagyok, hogy ebben a környezetben élhetek. Már önmagában az, hogy kint sétálhatok a felhőkarcolók között egy különleges élmény. Csak nézel fel, forgatod a fejed, dudálnak az autók és jönnek-mennek az emberek. Aztán egyszer csak előtted van a Central Park, ami olyan hatalmas, hogy otthonról el sem tudtam volna képzelni: csupa zöld, tele van piknikezőkkel, futókkal, biciklisekkel és…mókusokkal. Ez mind olyan dolog, amit maga a város nap, mint nap megmutat magából. Ezen még a mai napig le tudok döbbenni és csak azt tudom mondani, hogy WOW!
Hudson Yards: The Edge (saját kép)
A legnagyobb változás bennem, hogy sokkal de sokkal nyitottabb lettem a világra és az emberekre. Korábban is elég érdeklődő voltam, de inkább visszahúzódó. Na, ez mára nagyon megváltozott, szeretek beszélgetni és ismerkedni új emberekkel, kérdezni mindig, ha valami nem világos, vagy jobban szeretném megismerni. De vajon mi okozta ezt a jelentős változást? Nekem erre két válaszom van. Egyrészt, rengeteg és sokféle ember él itt, vagyis az elfogadás és támogatás nagyon fontos része a társadalomnak. Még akkor is, ha a tévéből sokszor ennek az ellenkezője látszik. Másodszor, a barátok. Amikor első nap bementem az iskolába, azonnal odajött hozzám két diák (akik azóta a legjobb barátaim lettek) és elkezdtek velem beszélgetni. Figyeltek rám, figyeltek arra, hogy elmondhassam én is a véleményemet és nem csak kedvességből, hanem mert valóban érdekelte őket. A tanárok szintén kivétel nélkül sokat kérdeztek tőlem, hogy jobban megismerjenek, ráadásul gyakori téma volt Magyarország a történelem órákon, ahol sokszor osztottam meg az adott anyag magyarországi összefüggéseit. Volt, hogy osztálytársak jöttek hozzám érdeklődni. Bevallom az elején szokatlan volt és egy picit zavaró is, de aztán megszoktam és szívesen válaszoltam mindenre. Innen már csak egy kis lépés volt az, hogy én is érdeklődjek a többiek iránt. Ennek eredményeképpen nagyon erős kapcsolat alakult ki, nemcsak a diáktársaimmal, hanem jó pár tanárral is. Elképesztő mennyi mindent kaptam az iskolától, nagyon sokat fejlődtem szociálisan, ami a leginkább a nyitottságban, érdeklődésben és ismerkedésben mutatkozik meg.
Ballagási fotó (saját kép)
Mindenhol vannak és lesznek jó és kevésbé jófej emberek, és én szerencsére megtaláltam a legjobbakat. De persze az én sulimban is ugyanúgy megvolt a troll, a viccmester, a kellemetlenül csajozós/pasizós, és így tovább. Ezzel nem tudsz mit kezdeni, meg kell tanulni őket kezelni. Viszont a többség mindig segítőkész, nyitott és támogató. Ez nagyon meglepő volt számomra, ez bátorított fel a legjobban. Bármikor beszélhetsz és nem fognak kiröhögni, ha nehezen tudod elmondani vagy elrontod az angolt, hanem türelmesen megvárják, amíg összerakod és aztán onnan folytatódik a beszélgetés. Az iskolákban óriási hangsúly van a segítésen és azon, hogy mindenki megtanulja elmondani a véleményét nyilvánosan. Ez valamilyen szinten kötődik az előző ponthoz, de ez itt már inkább szociális és rendszer különbség.
Pier 55, Little Island (saját kép)
Ezek voltak a legbefolyásolóbb tényezők nálam amik megváltoztattak és új kapukat nyitottak ki előttem. Ezek után az egyetemet az ország másik sarkában, Los Angeles-ben kezdtem el néhány napja a California State University LA-n idén augusztusban.
Izgatottan várom az új kalandokat!
