Amerikai életKözösségekValahol Amerikában, avagy magyarok mindenhol vannak

12/04/2019Faragó András
Faragó András, az Amerikában élő televíziós újságíró erősen szubjektív blogja Amerikáról magyarul, magyaroknak.

Minden külföldre utazónak van legalább egy olyan története, hogy hol és mikor futott bele magyarokba. Én meg sem próbálom felsorolni az összes alkalmat, amikor a honfitársaimba botlottam a világ különböző tájain. De teljesen más érzés, ha ez akkor történik az emberrel, amikor hosszabb ideje külföldön él. Például itt Amerikában.
Lassan három éve, hogy feleségemmel kiköltöztünk az Egyesült Államokba. Cincinnati volt a célállomás, aminek még a környékén sem jártunk soha korábban. Nem ismertünk itt senkit és az első másfél évben nagyjából így is maradt. Nem volt könnyű, mert az amerikaiak nagyon kedvesek voltak, de úgy láttuk, hogy a barátságok itt sokkal nehezebben és lassabban alakulnak ki, mint mondjuk otthon.

Mi az itteniek szemében egy egzotikus országból jöttük, amit a legtöbben nem is igazán tudtak elhelyezni a térképen.
Ha 500 kilométeres sugarú körön belül nem ismersz senki mást a párodon kívül, akkor jobban figyelsz a másikra. Mert csak vele tudsz beszélni, sokkal jobban egymásra vagytok utalva. Ha összevesztek, akkor bizony nincs kivel megosztani a bánatot, levezetni a feszültséget. Ez figyelmesebbé és türelmesebb tesz.
Aztán megtört a jég. A közeli bevásárlóközpont egyik boltjában magyar szót hallottunk. Megszólítottam a két hölgyet és kiderült, hogy mindketten amerikaihoz mentek férjhez és már régóta itt laknak. Éva itt kint találkozott a párjával, Rita viszont Magyarországon ismerte meg leendő férjét. Aztán kiderült, hogy más magyarokat is ismernek Cincinnatiban és a környékén. Azóta már kapcsolatba kerültünk itt honfitársainkkal Pécsről, Egerből, de felvidéki és erdélyi magyarokkal is találkoztunk már. Ma ott tartunk, hogy rendszeresen csinálunk közös “magyar” programokat. Szóval már nem vagyunk egyedül… De bármerre jár az ember Amerikában, szinte el sem tudja kerülni a magyarokkal való találkozást. Egy hajdúszoboszlói általános iskolai osztálytársam évek óta Detroitban él a szintén szülővárosomból származó férjével és két kislányukkal. Ki gondolta volna 25-30 évvel ezelőtt, hogy egyszer itt Amerikában fogunk együtt hétvégézni és Sauska roséval koccintani?


Vagy annak mennyi a valószínűsége, hogy San Franciscóban, egy 200 fős esküvőn rajtam kívül nem egy, hanem egyből két magyar is lesz a vendégek között? Én azért eléggé meglepődtem.
De nem annyira, mint idén januárban, amikor Utah államban – a havasan is csodaszép – Bryce Canyon szélén állva egyszer csak egy olyan nyugdíjas magyar hölgybe futottunk bele, aki Kanadában született, ott ismerte meg a szintén magyar nemzetiségű férjét. Két tündéri embert ismertünk meg Teriben és Viktorban, akikkel aztán találkozásunk napján együtt is vacsoráztunk egy kis hegyi fogadóban (ők is nagyon élvezték, hogy magyarul beszélgethettünk) és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Szívmelengető volt hallani tőlük, hogy bár hosszú és tartalmas életük során idén nyárig mindössze egyszer jártak Magyarországon, mégis mindketten azt vallják igazi hazájuknak.
Egy másik általános iskolai osztálytársam Bostonban telepedett le, hozzájuk is régóta tervezünk egy látogatást. Boston egyébként is előkelő helyen van az utazós bakancslistámon.
Minden évben Cincinnatiban rendezik a nemzetközi teniszvilág egyik nagy hagyományokkal rendelkező női és férfi versenyét. Természetesen ott is kiderült, hogy a torna lebonyolításáért felelős egyik versenyigazgató magyar, a Texasban élő Zsolt. A játékosok rendelkezésére álló edzőpartnerek között Mátéval futottam össze, aki már gyakorolt a legjobbakkal, például Roger Federerrel és Novak Djokoviccsal is.
Floridában nekem is élnek rokonaim és barátaim, de Palm Beach-en a világhírű Breakers hotelben is tudtam már magyarul rendelni a bárban vagy a kontinentális Amerika legdélebbi csücskében, a karibi hangulatú Key West-en is kaptam már ingyen kávét a Starbucks-ban egy magyar lánytól.A HungarianHub alapítójával, Pazaurek Pirossal még Magyarországon, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének kommunikációja kapcsán dolgoztunk együtt és barátkoztunk össze. Aztán ő kiköltözött az Egyesült Államokba a családjával, nekem pedig akkor még eszembe sem jutott, hogy egy napon majd mi is itt fogunk élni és folytathatjuk a közös munkát.

Korábban azt gondoltam (és néha tapasztaltam is), hogy míg más nemzetek állampolgárai őszintén megörülnek egymásnak külföldön összefutva (az amerikaiak talán a legjobbak ebben), a magyarok inkább csendben maradnak vagy el is fordulnak, ha magyar szót hallanak.
Itt Amerikában élve sok pozitív tapasztalatot szereztem, de sajnos nem mondhatom, hogy nem volt negatív élményem. Amikor a magyarok inkább szó nélkül vagy egy furcsa nézés kíséretében elfordultak a magyar köszönésemet meghallva. De biztosan bennem van a hiba…
Szerencsére sokkal több a jó élmény és tapasztalat, ezért büszkeséggel tölt el, hogy ilyen emberekkel ismerkedhettem meg és biztos vagyok benne, hogy a HungarianHub kapcsán még sok kellemes és magyaros találkozásban lesz részem!

 

Ahogy a korábbi írásaim, ez az írásom is teljesen szubjektív, az én személyes élményeimen, tapasztalataimon alapul. Viszont szívesen fogadok minden kérdést, ötletet, témajavaslatot.

Elérhetőségeim:
Web: faragoandras.hu
E-mail: andras@hungarianhub.com, andrafarago@yahoo.com
Instagram: @faragoandras
Twitter: @andrasfarago

Faragó András

Minden jog fenntartva | Az oldalt büszkén lefejlesztette és térítésmentesen adományozta a Marketing X-Rays

Minden jog fenntartva | Az oldalt büszkén lefejlesztette és térítésmentesen adományozta a Marketing X-Rays

Bejelentkezés

Regisztrálás

A személyes adataid csak az oldal működéséhez használjuk fel, harmadik félnek nem adjuk tovább. Adatkezelési tájékoztató.

Van már fiókod?

Elveszett jelszó

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.