Site logo

Röhögjünk és kész!- Interjú Aranyosi Péter humoristával a Hungarian Summit egyik sztárfellépőjével

A Star Wars megváltoztatta az életét

Fergeteges interjúja felért egy előadással, annyi poén hangzott el a röpke negyven perc alatt. Bár kora reggel volt a beszélgetés, Péter hozta a tőle megszokott közvetlen stílusát és ontotta a vicces sztorikat. Felhőtlen szórakozást ígér mindenkinek, akik majd megnézik őt a Hungarian Summit-on, Daytona Beachen, amit Péter már nagyon vár. Addig is azt üzeni, hogy az erő legyen veletek!

Soha! Azért vagyok nagyon lelkes, mert most Tornyi Barnabás hívott meg, de másrészt már be volt tervezve, hogy elmegyek Amerikába idén, mert májusban kompletten, egy hónap szabadságot vettem ki, és azt tervezem, hogy elmegyek New Yorkba és Washingtonba is. Florida még álmomban sem volt, mert nagyon távolinak tűnt, egy ilyen varázslatos helynek, úgyhogy ez a márciusi öt nap Daytona Beachen nagyon kapóra jött. Nagyon örülök, hogy meghívott a HungarianHub. Miután Csillagok háborúja rajongó vagyok, nagyon szuper lenne, ha meg tudnám nézni a Disney World showját. Végre látok majd valami elképesztőt! Már régóta vágyok rá és nagyon kíváncsi vagyok Amerikára, hozzá kell tennem, hogy egy büdös szót sem tudok angolul, csak ennyit – I am a Skywalker, now you will die – tudok összefüggően mondani. Ezért jó az angol nem tudás, mert így nem áll fenn a veszélye, hogy lopott vagy fordított anyagot adok elő. Nekem ez nagy élmény lesz. Mondtam is a Barnának – amíg nem tisztázódott a meghívásom véglegesítése – hogy most már azért is kimegyek, még akkor is, ha nem lépek föl, úgyhogy neki kell majd kísérgetnie engem.

Kép forrása: Aranyosi Péter

Honnan ez a Amerika iránti kíváncsiság?

Maholnap ötven éves vagyok, szoktam mondani, hogy még négy év és 51 éves leszek, de ki az, aki a szocializmusban nőtt föl és ne vágyna Amerikába? Szerintem mindenki. Rengeteget utazok egyébként a szórványmagyarsághoz a csángóktól, most már egészen Floridáig. Erdélyben voltam novemberben, ott gyűjtöttünk egy vakok iskolájára, mert ott még nincs. Sokat megyek Londonba, mint a második legnagyobb magyar városba, de Zürichben, Dublinban, Németországban is szoktam fellépni.

Milyen érzés a külhoni magyaroknak előadni?

A humor lényege a közös élmény, csak olyan dologról tudsz viccelni, olyan dolgot tudsz kitalálni, ami mind a kettőnknek – nekem is és a közönségnek is – megvan. Ezért nehezebb a távoli magyarokkal, mert nem tudom milyen csatornán szívják az információt. Drága Hofi Géza, amikor fent állt és ragyogott, egy tévé volt és egy rádió. Tehát mindenki, aki kicsit is érdeklődött a hírek után, – hiszen be volt kapcsolva a rádió – ugyanazokat az információkat és történeteket kapta. Azonkívül volt három újság, most viszont az internet korában ömlenek ránk a hírek. Nagyon nehéz nekem, akinek a fele anyaga közéleti, fele magán, hogy vajon egy külhoni magyar tudja-e, hogy mik történnek otthon. Ugyanis, ha nem tud bizonyos híreket, akkor a poénokat nagyon nehéz rápakolni. Ha már el kell magyaráznom, akkor pedig a ritmusa törik meg a humornak. Ezt fel kell mérnem rögtön, hogy mennyire van az ottani közönség otthon a hazai történésekben. Azt is meg kell nézni, hogy milyen a közönség összetétele, mert korosztály szerint is és érdeklődés szerint is változik, de mondjuk 16 év színpadi lét után már tudom mit kell feszegetni. A közönséggel együtt fogom kitalálni merre

kanyarodjunk. Amerika sok ezer kilométerre van, egy másik kontinens és tegyük hozzá szerintem egy másik évszázadban járnak, ezzel is legyünk tisztában, de ezt majd ott kiderítem.

Honnan a Star Wars mánia?

A Csillagok háborúja az onnan jön, mint a világban a földgolyó felén élő embereknek. Amikor negyven néhány évvel ezelőtt eldübörgött a fejem felett a csillagromboló – azt hiszem 1980-ban láttam, akkor jött be a film Magyarországra – azonnal tudtam, hogy megváltozik az életem. Rettenetesen nagy rajongó vagyok, most is több száz Csillagok háborúja könyvem van. Star Wars zoknim, pólóm, makettjeim természetesen vannak, de ahogy a korban haladok előre pár dolgot mindig elajándékozok, de ez még mindig a szívemnek a csücske. Moziban minimum hetvenkétszer láttam, még mindig megvannak a jegyek. Félévente, három havonta, megnézem ,,véletlenül” valamelyik részt, sőt egészen véletlenül pendrive-on is mindig nálam van az összes, mert ha esetleg találkoznék egy olyan nővel, aki azt mondaná, hogy ő úgy megnézné a Csillagok háborúját, akkor nálam pont meg is van. Egyébként imádom a háborús filmeket is, abból is úgy nyolc-tíz, de csak az alapfilmek, is mindig nálam vannak, mintegy véletlenül. A military rajongásom nem tudom honnan jön, mert a családban senkinek nem volt ilyen érdeklődése, sőt. Én imádom a fegyvereket, ebből is írtam meg a szakdolgozatomat történelem tanárként, „A páncélos doktrínák a 30-as években” volt a címe. Imádom ezt a történetet, de a mai modern tankokat már nem annyira, mert ezek már inkább űrhajók. A történelem minden részét szeretem, de valahogy a második világháború van legközelebb hozzám. Erről fogok majd mesélni a fellépésen is egyébként.

Hogyan kerültél a színpadra?

Én nem egy ilyen „megnyomom a play gombot” előadó vagyok, engem nem zavar, ha közönség kérdésekkel dob meg. Nem vagyok színész, de mindig érdekes ki hogyan ismerkedik meg a színpaddal. És tévéshow-kban voltam közönségszervező és ilyen warm-up/bemelegítő ember. Ott volt az első színpadi létem, ahol nekem csak tapsoltatni és szórakoztatni kellett a közönséget, és nem kellett egy komplett műsorral előállni, szerintem ezért is vagyok ilyen közvetlen. A Mónika-showban is dolgoztam, a Rádiókabaréban pedig segédszerkesztőként ténykedtem, és Fábry Sándornak pedig az asszisztense voltam 16 éven keresztül. A humorhoz közel, de a mikrofon túlvégén álló ember voltam, így amikor indult a Dumaszínház 16 évvel ezelőtt akkor Litkai Gergely, aki egyébként régi kollégám, megkérdezte, hogy azokat a dumákat, amiket az asztalnál mesélek, meg tudnám-e csinálni a színpadon is. Nagyon sokáig nógattak, mert én azt gondoltam, hogy ez a két dolog óriási különbség, és az is. Egy dolog az, hogy az asztalnál jópofa vagy és másik dolog, hogy mindenki szemben ül veled nézőként és őket kell szórakoztatod. Amíg az asztalnál a barátaid ülnek addig nincsen tétje a dolognak, de a színpadon óriási. A témákban egy csomó emberi dolog alap, mint bizonytalanság, öregedés, önimádat, önbizonytalanság. Én egyet nem szeretek: észt osztani. Azt rá kell bízni a filozófusokra meg a tudósokra, egy humoristának poént kell mondania, röhögjünk és kész!

Mit üzensz a floridai közönségnek?

Annyit üzennék, hogy érkezem! És hogy nekem megvan a Luke Skywalker fénykardjának a kapcsolási rajza, úgyhogy ha ők tudnának néhány alkatrészt hozni, akkor rakjuk össze! Ja és még annyit, hogy mindenkinek a vendége vagyok, tisztelettel! Csókoltatom őket, és bármit meg tudok inni.

Cikk készítője: Barnyák Mónika

Jegyet vásárolni, az alábbi linkre kattintva tudtok:

Jegyértékesítés