Site logo

Újabb élménybeszámoló Floridából

Szentes Edina tanulóként él az Egyesült Államokban és a jövőben a tervek szerint rendszeresen jelentkezik majd írásaival. Fogadjátok szeretettel:

Fotók forrása:  Szentes Edina

22 éves vagyok, fél éve élek és tanulok az Egyesült Államokban, Floridában. Az első három hónapot nyaralással töltöttem, majd elkezdtem nyelviskolába járni, hogy még gyorsabban fejlődjön a nyelvtudásom. Amerikai családdal élek, az iskolában pedig különféle nemzetiségű emberekkel ismerkedtem meg. Természetesen még folyamatosan érnek újdonságok, de összegyűjtöttem azt a pár dolgot, amire az első időszakban csodálkoztam rá.
Jöjjenek azok a mindennapi dolgok, amikre felkaptam a fejem:

 

Magyarországon sem hátrány, ha van, de Floridában az állandó meleg, párás időben ismeri meg az ember mekkora érték. Kint az utcán levegőt nem kapsz a hőtől, azonban, ha beülsz az autóba vagy bemész valahova, a légkondícionáló lesüvíti a fejedet. Mikor megérkeztem a hideg-meleg váltogatás miatt két hétig meg voltam fázva és zavart is, hogy vagy megsülök vagy megfagyok. Ma már ez fel sem tűnik.

Fotók forrása:  Szentes Edina

Minden hatalmas és raktároznak

A tejet, narancslevet gallonban (3,78 liter) veszik, a chips mérete otthon már családi csomagnak számítana és úgy általában semmiből nem csak egy kerül a kosárba. Nyilván ehhez hozzá tartozik, hogy sok esetben 20 perc autózás a legközelebbi bevásárlóközpont, így nem naponta jár oda az ember. De nem csak az élelmiszerek kiszerelése hatalmas. Az épületek, a távolságok, mondhatni minden nagyobb az Európában megszokottnál.

Dinoszaurusz madarak és óriás bogarak

A madarak és rovarok is egy számmal nagyobbak és egyáltalán nem félnek tőled. Ők is ilyen „Florida-lazasággal” élnek az ember körül. Mint a galambok a Déliben, csak ezek 10-szer akkorák. Lefékezel, átengeded az aligátort az utcán és továbbhajtasz. Ebben itt semmi rendkívüli nincs.

Mindig mehetsz jobbra

A KRESZ alapjában véve nyilván ugyanaz, de van egy-két apró különbség, amit meg kellett szoknom vezetés közben. A legfeltűnőbb, hogy jobbra akkor is kanyarodhatsz, ha piros lámpád van. Kivéve, ha külön jobbra-nyilas lámpa figyelmeztet. Nekem hozzá kellett szokni a lendületes és türelmes vezetéshez. Nagyobb a forgalom, több sávosak az utak és hosszabban állsz a piros lámpánál. A táblákon sokkal több írást használnak, szájbarágós minden figyelmeztetés. Művészet lenne nem érteni, melyik tábla, mit jelent. Számomra az is varázslat volt, hogy a tankoláshoz nem kell bemenned az üzlethelyiségbe, egyszerűen ott fizetsz kártyával az állomásnál.

Fel van pörögve az élet

Sok szolgáltatónak van drive-thru, része. Majdnem minden étteremnek, de még a gyógyszertárnak és a bankoknak is van ilyen autós ablakuk. A gyógyszertárban nagyjából mindent lehet venni. A kozmetikumoktól a gyerekjátékokon át a chipsig, mindent megkapsz. Nem kell kiszállnod a kocsiból, ez nagyon meggyorsítja a folyamatot. Az étteremben nem kell félórát várni, hogy észrevegyenek, majd egy órát az ételre és újabb felet a számlára. Ez is pikk-pakk működik, ráadásul számomra meglepő módon a pincérek sokkal jobban figyelnek rád. Csak úgy odajön megkérdezni, hogy milyen az étel, kérsz-e valamit, rendben vagy-e, akkor is, ha nem adtad jelét, hogy szükséged van rá. Ez a bolti eladókra is jellemző. Sokkal több energiát fordítanak a vendég vagy vásárló kedves kiszolgálására.

Franchise-franchise hátán

Előfordul, hogy valamiből csak egy van, de a „Mari néni kis boltja” nem a jellemző vállalkozási forma. Ennek én egyelőre csak előnyét látom. Bemész és pontosan tudod, mit fognak adni, mi fog veled történni és mennyibe fog ez kerülni. Nem kell kísérletezni és időt spórolsz.

 

Egy kicsit az emberekről
Természetesen itt is embere válogatja, mi hogyan zajlik, de összeszedtem néhány számomra jellemző különbséget, amit általánosságban el tudok mondani:
Idegen emberek is egymáshoz szólnak az utcán. Észrevételem szerint, az emberek nyitottabbak, előbb kezdeményeznek beszélgetést. Ezek azonban csak általános csevegések. Ritkán kezdesz el az élet nagy problémáiról beszélni ilyenkor, inkább csak az adott szituációval kapcsolatban egy-két gondolatról van szó. Sokkal jobban felfigyelnek egymásra és mernek nyitni. Egyszer nagyon magam alatt voltam, így elmentem nézelődni az egyik boltba, csak hogy kimozduljak. A parkolótól az üzletik 2 ember mosolygott rám. Mire beértem a boltba megállapítottam, hogy talán mégse lesz most vége a világnak. Egy idegen közösségben is kevésbé éreztem, hogy egyedül vagyok.
Ételért pénzt adni nem téma. Szerintem minden magyar ismeri a pillanatot, amikor átgondolod, hogy most éppen van-e pénzed a havi bevásárlásra. Hát az átlag amerikai nem igazán vagy legalábbis nem gyakran éli ezt át. Amikor 10 évesen anyával meg apával minden hétvégén lementetek a Balatonra és te megérezted a palacsinta illatot, mit mondott anya? Hazamegyünk és sütök neked ezen az áron 40 darabot. Ez valószínűleg nem hangozik el itt a tengerparton. Nekik pénzt kiadni ételért, amit ők is megfőzhetnének a világ legtermészetesebb dolga. Hogy mi a jó, mi nem, mindenki döntse el, de az biztos, hogy az étterembe járás és a készétel vásárlása sokkal inkább része az amerikai kultúrának. Így pálinkát sem állnak neki főzni a kis udvarban.
10 szatyorba tesznek 2 csomag tésztát. És tényleg. Ha elmész bevásárolni, legalább 10 műanyag zacskót nyomnak a kezedbe. Ha az eladó pakolja, pláne, de az emberek úgy általában 2-3 cikknél többet nem tesznek a szatyorba. Ezután hazamegy, kipakolja, amit vett és kidobja a zacskót. Sok kicsi csomagot pakolnak egybe és a zacskót is bezacskózzák. Rengeteg műanyag hulladékot termelnek. Nekem ez a csomagolás módjában tűnt fel leginkább.
Florida vibe. Senkit nem érdekel semmi, pozitív értelemben. Mindenki halál laza. Senki nem nézi meg, hogy vagy felöltözve a napi bevásárláshoz. Szerintem alapvetően nincs akkora ránézésre ítélkezés. Ehhez pedig könnyen hozzá is lehet szokni. Magyarországon el nem mentem volna a sarki közértbe smink meg legalább farmer – póló szintű öltözet nélkül. Ma biztosan nem váltanék át edzős ruháról, hogy elszaladjak bevásárolni. Most érzem igazán mennyi felesleges energiát töltöttem régen azzal, hogy mit szólnak az emberek, ha rám néznek. Hát, semmit. Itt legalábbis nem gyakran.