Budapestről a New York-i pástra

11/14/2023
Az élet tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. Ebben a cikkben egy fiatal vívó utazását mutatjuk be, aki Budapesten született, majd végül New Yorkban, a világ egyik legvonzóbb városában találta meg önmagát. Habár különböző sportágakban is kipróbálta magát, Pótz Nagy Fanninak, a vívás volt az, ami a legjobban megragadta figyelmét és vált szenvedélyévé. Tartsatok velünk, és a következőkben részletesebben megismerhetjük Fanni történetét és azt, hogy hogyan lehet sikeresnek lenni az egyetemi tanulmányokban és a versenysportban egyaránt.

Mesélj picit arról, hogy hol születtél és nőttél fel és hol találkoztál a vívás művészetével?

Magyarország fővárosában, Budapesten nőtem fel. Szüleim már kiskoromban sok sportot kipróbáltattak velem. Egy évig teniszeztem és öt évig műkorcsolyáztam, de egyik sport sem nőtt annyira a szívemhez, mint a vívás. Apukám javasolta, hogy próbáljam ki a vívást, mert úgy gondolta, hogy érdekes lehet számomra. Egy ismerős által kerültem a BVSC-Zugló kard szakosztályára 10 éves koromban és azóta űzöm ezt a szeretett sportágat.

 

Mi motivált arra hogy kiköltözz Amerikába?

Őszintén annyira nem éreztem a vágyat, hogy eljöjjek otthonról, mivel szeretek Magyarországon élni. Nem volt tervben, hogy külföldön folytatom a tanulást, ragaszkodtam az otthonomhoz. Az évek alatt bátyám teniszezés által kijutott Floridába, Amerikába. Végzős évemre döntöttem úgy, hogy én is megpróbálok kijutni Amerikába, nyilvánvalóan ösztöndíjra pályáztam, mert elképesztő tandíjak vannak. A célom az volt, hogy addigi elért eredményeim alapján teljes ösztöndíjat kapjak egy Divízió 1-es egyetemre. Miután leadtam jelentkezésemet különböző egyetemekre, 2020 márciusában nagy örömömre a New York-i St. John’s egyetem főedzője visszajelzett és elkezdtünk beszélni. Nagyon izgatott voltam mert az első választásaim között a New York-i egyetemek voltak, beleértve a St. John’s Egyetemet is, mivel New York területén vannak az egyik legerősebb egyetemek a vívás területén. Az edzővel való beszélgetéseink alatt kiderült számomra és számára is, hogy nagyon jól beillenék a csapatba, így felajánlott nekem egy pozíciót a csapatba teljes ösztöndíjjal, amit nem tudtam visszautasítani. Így 2021-ben kiköltöztem Amerikába és elkezdtem student-athlete karrieremet.

 

Melyik egyetemen tanulsz és milyen főszakot választottál?  

A St. John’s University, Queens-i campusara járok, és pszichológiát hallgatok. Nagyon szeretem, szerintem érdekes tárgy.

 

Mi az, ami megfogott a pszichológiában?

Nagyon érdekes tudománynak találtam a pszichológiát, igazából az emberek működése és a személyiség fejlődése érdekelt a legjobban. Fontosnak tartom, hogy felismerjük milyen emberek vesznek körül minket, és a jövőben is hasznosítani tudom majd ezt a képességet.

 

Hogyan befolyásolta/befolyásolja a St. John’s Egyetem vívó csapatának tagjává válása a személyes fejlődésedet?

Szerintem sokkal erősebbé (resilient) és bölcsebbé tett engem az, hogy a vívó csapat tagja lettem. Elég nagy csapatunk van kb. 25-en vagyunk, fiúk és lányok egyaránt. Elmondhatom, hogy szerintem a mi vívó csapatunk az egyik legsokoldalúbb. Nagyon sok nemzetközi csapattársam van, mint például lengyel, ukrán, angol, brazil, olasz, izraeli, román, tunéziai stb. Azáltal, hogy ennyi különböző kulturális háttérből származó diákkal kapcsolódhattam össze, nagyon felnyitotta a szememet, sokkal megértőbb lettem az emberekkel és sokkal nyitottabb lettem a világra, mint előtte.  A vezetői képességeim is fejlődtek azáltal, hogy harmadévesként én lettem a csapatkapitány. Sok felelősséget vállaltam magamra ezzel, de egy percét sem bántam meg, nagyon szeretek csapatkapitány lenni, bíztatni a csapatot és segíteni csapattársaimat abban, hogy mindenki a maximumot tudja kihozni magából az edzéseken és a versenyeken egyaránt! Megtanultam, hogy nagyon fontos az összetartás. Annak ellenére, hogy a vívás egyéni sportnak számít, egyedül kell kiállnod a pástra, mi mégis egy “csapatként” működünk, nem csak magamért, de a csapatért is küzdök. Én minidig igyekszem hangsúlyt helyezni az együttműködés fontosságára.

 

Neked mi a legnagyobb kihívásod student-athlete-ként?  

A legnagyobb kihívás nekem, megfelelni egyszerre az egyetemen a professzoroknak és edzésen az edzőknek. Nagyon sokat várnak tőlünk, ami érthető mivel 100%-os ösztöndíjat kapunk, mindent kifizetnek nekünk ezért nekünk is helyt kell állnunk. De ez néha nagyon nehéz és stresszes tud lenni. Az egyetemen muszáj jól tanulnunk mert csak így újítják meg velünk a szerződéseket. Nem eshet az átlagunk 3.0 alá, (4.0 a maximum, ami teljesíthető), de személy szerint mivel eléggé maximalista vagyok mindig a legjobb jegyet szeretném kapni. Persze, ezzel magamra is plusz súlyt helyezek.

 

Amikor kiköltöztél New Yorkba, mennyire volt nehéz beilleszkedni az egyetemi életbe? Volt ismerősöd, akihez fordulni tudtál?

Számomra elég egyszerű volt beilleszkedni, feltaláltam magamat, ha bármi problémám volt. Barátokat nem volt nehéz találni, már az első naptól kezdve nagyon befogadóak voltak az csapattársaim. Örültem, hogy segítőkészek voltak, és már egyből beavattak a dolgokba, hogy ne érjenek váratlan meglepetések. Konkrétan a St. John’s-on csak alumni (végzett diák) ismerőseim voltak, de akik jelenleg még itt tanultak olyanok nem voltak. Szerencsére ismertem 1-2 magyar barátot, akik a New York környéki egyetemekre jártak, és szerencsére tőlük tudtam érdeklődni.

 

Nem lehet egyszerű versenysportolónak lenni és mellette a tanulásban is jól teljesíteni. Hogyan egyensúlyozod tanulmányi és az atlétikai kötelezettségeidet? Van-e stratégiád, ami bevált az évek alatt?

Nagyon tudatos vagyok a tanulással kapcsolatban. Semmit sem hagyok az utolsó pillanatra, mert számomra, ha mindent egyszerre kell megoldani, az sok szorongást okoz. Minden nap, egy kicsit tanulok és megcsinálok különböző házi feladatokat. Ezáltal könnyebben tanulok. Habár, ez nem egyszerű a sok edzés mellett, mert a legutolsó dolog, amit szeretnék csinálni egy hosszú nap után, az a tanulás.

 

Vannak-e olyan konkrét szokások vagy ételek Magyarországról, amelyeket megpróbáltál fenntartani vagy beilleszteni az életedbe Amerikában?  

Konkrét szokásokra nem tudok példát mondani, inkább arra, hogy napi és heti szinten próbálom tartani a kapcsolatot a családommal és barátaimmal. Tavaly lehetőségünk volt, találkozni több magyar student-athlettel, és azóta szoktunk csinálni kis “magyar találkozókat”, amit személy szerint nagyon szeretek. Ételeket illetően, általában mindig magamra főzök, mivel sokkal egészségesebb és olcsóbb. Néha-néha csinálok otthoni recepteket, mint pl túró rudi, paprikás csirke, de nagyon sok időt vesznek igénybe, ezért inkább az egyszerűbb recepteket készítek el.

 

Végül de nem utolsó sorban, egy pár rapid fire kérdések: 

  • Burger vagy Rakott krumpli? Rakott krumpli
  • Cheesecake vagy Somlói galuska? Somlói galuska
  • Peanut butter and jelly vagy Palacsinta? Palacsinta
  • Chicken fried steak vagy Paprikas csirke? Paprikás csirke
  • Mac and cheese vagy Túrós csusza? Túrós csusza
  • Lánchíd vagy Brooklyn Bridge? Brooklyn Bridge
  • Balatoni nyaralás vagy Florida tengerpart?  Nehéz kérdés, de inkább floridai tengerpart
  • Foci vagy amerikai foci? Foci

 

Az „Én Amerikám” blogsorozatban több Amerikában sikeres magyar sportolót is bemutattunk, kattints ide és ismerd meg őket is!

Zádor Eszter

https://hungarianhub.com/wp-content/uploads/2022/01/lanchid_brooklyn_bridge_small.jpg

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként híreinkről, újdonságainkról!


szia@hungarianhub.com

HungarianHub Inc.

Daytona Beach, FL 32114

szia@hungarianhub.com

HungarianHub Inc.

Daytona Beach, FL 32114

© 2024 Minden jog fenntartva | HungarianHub

Bejelentkezés

Regisztrálás

Show Password

A személyes adataid csak az oldal működéséhez használjuk fel, harmadik félnek nem adjuk tovább. Adatkezelési tájékoztató.

Van már fiókod?

Elveszett jelszó

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.