Site logo

Úszás Sikereitől Az Amerikai Üzleti Világig

Cikkünk Novoszáth Tamásról szól, aki Szegeden született és nőtt fel. Az úszás világába való belépését családi hagyományok inspirálták. Sportolói pályafutása az úszással kezdődött, majd családjával 2016-ban Budapestre költöztek, és az úszókarrierjét a Darnyi Tamás SC-ben folytatta. Tamás később Amerikába került, ahol az úszó karrierje mellett tanulmányait is folytatta. Végül úgy döntött, hogy az amerikai lehetőségeket kihasználva marad, és jelenleg egy japán multinacionális vállalatnál dolgozik Atlanta mellett vezető üzleti adatelemzőként miközben saját vállalkozásait is elindította.

Először is kérlek picit mesélj arról, hogy hol születtél és nőttél fel és hogyan kerültél be az úszás világába

Novoszáth Tamás vagyok, 26 éves és Szegeden születtem és nőttem fel. Már egészen fiatalon, 5-6 éves koromtól kezdve a víz közelében voltam. Édesanyám evezett, valamint úszásba és búvárúszásba is kipróbálta magát, édesapám pedig vízilabdázott fiatal korában, így a vízi sportok mindig is meghatározóak voltak a családunkban.

Sportolói pályafutásom az úszással kezdődött, amit egy rövid kitérő a vízilabdához szakított csak meg. Ez a kitérő nem tartott hosszú ideig, mivel az első pár alkalom után világossá vált, hogy a sok büntetésből származó fekvőtámasz nem az a plusz inger volt, amire vágytam. A rövid, pár napos vízilabdás kitérő után viszont már teljes mértékben az úszásé volt a főszerep, és a kisebb-nagyobb sikereimet is ebben a sportágban értem el.

A Szegedi Úszó Egyesület versenyzője voltam közel másfél évtizeden keresztül, egészen 19 éves koromig, és legnagyobb sportsikereimet ezen idő alatt értem el, amiben előbb Nagy Attilának, később Gellért Gábornak volt jelentős szerepe. 2016-ban, a családom felköltözött Budapestre, és Horváth Péter vezetésével a Darnyi Tamás SC-ben folytattuk testvéreimmel az úszó pályafutásunkat. Habár húgom, Melinda, röviddel a környezetváltás után junior Európa-bajnok lett a 10 km-es nyíltvízi számban, nekem az utam másfelé vezetett.

 

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy kiköltözöl kiköltözöl Amerikába?

Szegeden viszonylag fiatalon felkerültem a felnőtt úszó csoportba, ahol több idősebb csapattársam folytatta az útját Amerikában az érettségit követően. A velük való beszélgetések és a saját jövőbeli céljaim elérése érdekében már a középiskolás évek elejétől az USA-ba való kijutás volt a cél. Mind a gimnáziumban, mind az uszodában ez a cél lebegett a szemem előtt, mert úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy valami maradandót tudjak alkotni, el kellett jutnom a „lehetőségek országába”.

2016-ban az érettségit követően, közvetlenül mielőtt a testvéreim és édesanyám felköltözött Budapestre, indult el az amerikai utam, tehát az új, budapesti környezetből nem sok adatott meg nekem. Egy véletlen, de legalábbis félreértés végett egy katonai akadémiára (Fork Union Military Academy) kerültem, Virginia államban, de ez egy másik történet. Az itt eltöltött fél év minden szempontból megváltoztatta az életemet, itt ismerkedtem meg a későbbi egyetemem edzőjével, Mark Bernardino amerikai Hall of Fame-es hosszútávúszó edzővel.

Ez a nem szokványos indulás nem csak az úszásban hozott jelentős fejlődést, hanem személyiségem formálásában is kulcsszerepet játszott. A katonai akadémián tanult fegyelem és önállóság megalapozta a későbbi egyetemi tanulmányaimat és sportkarrieremet. Az akadémiai kihívások, valamint az új kultúrába való beilleszkedés megtanítottak arra, hogyan alkalmazkodjak számomra idegen környezetekhez és hogyan kezeljem a nehézségeket. Ezek a tapasztalatok és készségek azóta is meghatározó szerepet töltenek be mind a szakmai, mind a magánéletemben.

 

Melyik egyetemre jártál és ott mit tanultál?

A katonai akadémián töltött fél év alatt több úszóversenyre is eljutottam, itt figyelt fel rám a Dél-Karolinai Egyetem (University of South Carolina) vezetőedzője, aki addigra már több sikeres nemzetközi úszóval foglalkozott az egyetemen. Miután megismertük egymást először virtuálisan, eljött megnézni néhány edzésemet az akadémián és később ajánlott egy teljes sportösztöndíjat a Dél-Karolinai Egyetemre, ahol az ő kezei alatt folytathattam az úszó karrieremet.

Mielőtt az akadémiára kerültem volna, egy washingtoni és egy atlantai egyetemmel beszéltem, ahol repüléstechnikai mérnök szerettem volna lenni, mivel mindig is érdekelt a repülés és szerkezetek mechanikája. A sors azonban úgy alakította, hogy egy másik, számomra hasonlóan érdekes területen, üzleti és közgazdasági irányban tanuljak tovább. A Dél-Karolinai Egyetem nemzetközi üzleti diplomáját sokadik éve az USA legjobbjaként tartják számon ezen a területen, így kérdés sem volt, hogy ezen az egyetemen én is üzleti tanulmányokat fogok folytatni.

A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium matematika szakos osztályában eltöltött hat év nagyon jó alapot adott az egyetemi órák sikeres teljesítésében és az analitikus gondolkodásom megalapozásához. Szeretek mindig, mindent alaposan körüljárni, megismerni és kielemezni annak érdekében, hogy a lehető legjobb döntést tudjam meghozni az élet minden területén. Ez a beállítottságom vezetett el előbb egy pénzügyi és ingatlan elemző alapképzéshez, majd később egy üzleti adatelemző mesterképzéshez.

 

Neked mi volt a legnagyobb kihívás a student-athlete éveid alatt?  

Úgy gondolom, hogy az ember természetéből és neveltetéséből adódóan különbözőképpen reagál arra, amikor eltávolodik otthonról és magára lesz utalva. Vannak, akik számára megváltás, másoknak pedig nehéz elszakadni az otthoni szálaktól. Én az utóbbiak közé tartoztam. Testvéreimmel fiatal korunktól kezdve ugyanabba az általános iskolába, egyesületbe, majd gimnáziumba jártunk, tehát szinte mindig, mindent együtt csináltunk. Összességében rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy összetartó, szeretetteljes családban nőhettem fel.

Ez a fajta családi közelség ugyanakkor az Amerikába való kiutazást követően a kezdeti időszakokat jelentősen megnehezítette. Teljesen magamra voltam utalva egy másik kontinensen, ahol már csak telefonon hallottam az addig hétköznapi, ismerős hangokat. Természetesen mindez a felnőtté válás velejárója, és egy idő után hozzászoktam én is, de a mai napig megvan egy bizonyos fokú honvágy a családom, az otthonom, és Magyarország iránt. A távolság és az új környezetbe való beilleszkedés kihívásokkal teli volt, amelyek segítettek megtanulni, hogyan kezeljem és értékeljem a kapcsolataimat, legyen szó családról, párkapcsolatokról, vagy barátokról. Ezek a tapasztalatok mind elősegítik az ember kommunikációs készségeinek és érzelmi intelligenciájának fejlődését és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma már rugalmasabban, megfontoltabban és türelmesebben kezeljem személyes kapcsolataimat és az élet különböző kihívásait.

A sportban talán a legnagyobb kihívást a különböző, számomra új edzésmódszerek jelentették. Fiatal koromtól kezdve rendkívül sok kilométert úsztunk minden edzésen, így az Amerikában jelentősen csökkentett méterszám miatt a kezdetekben nemhogy fejlődni nem tudtam, de romlott a teljesítményem, mivel nem kaptam bizonyos szempontból új ingereket. Ez persze idővel átfordult és a magasabb intenzitásnak köszönhetően végül a szervezetem adaptálódott és habár apró lépésekben, de sikerült évről évre javulni.

 

Egyetem befejezése után miért döntöttél úgy hogy Amerikában maradsz? És most hol és mit dolgozol?

Miután sikerült megszereznem a mesterdiplomámat, válaszút elé kerültem. 25 éves voltam, és döntenem kellett arról, hogyan fog kinézni az életem következő szakasza. Maximalista vagyok, így, ha valamit csinálok, abban a lehető legjobb szeretnék lenni, nem tudom beérni a középszerűséggel. Az úszást majdnem két évtizede csináltam, és úgy éreztem, elértem a biológiai teljesítőképességem csúcsát, ami mégis messze volt attól a szinttől, amit magamtól elvártam volna. Nehezen, de elengedtem a versenyszerű sportot, hogy az élet más területein is megvalósíthassam a céljaimat.

Úgy ítéltem meg, hogy a jövőm érdekében kihasználom a lehetőségeimet, és megpróbálok Amerikában maradni, tapasztalatot és tőkét gyűjteni, hogy az eddig csak elméleti síkon létező ötleteim ne csak ötletek maradjanak, hanem valósággá váljanak. Vállalkozó típusú ember vagyok, már az egyetem előtt és alatt is voltak ötleteim, amelyeket mindenképpen szerettem volna megvalósítani. Bár rengeteg sikeres üzletember van Magyarországon, úgy éreztem, hogy azok az ötletek, amelyeket én kitaláltam, nagyobb eséllyel és hamarabb lehetnek sikeresek az amerikai piacon. Amerikát nem véletlenül hívják a lehetőségek hazájának, hiszen az ilyen ötletek megvalósításához rengeteg anyagi és egyéb forrás áll rendelkezésre, ha tudja az ember, hogy hol keresse azokat.

Jelenleg Atlanta mellett, a Yanmar America Corporationnél dolgozom, egy japán dízelmotorokat, mezőgazdasági és építőipari berendezéseket gyártó cégnél, mint vezető üzleti adatelemző. Feladataim elég sokrétűek, a különböző termékcsaládok nyereségének kiszámításától kezdve a cég működésének optimalizálásán át egészen a cég pénzügyi jelentéseinek elemzéséig. 2022 óta dolgozom a cégnél, és ez alatt az idő alatt már rengeteg élményt és valós életbeli tapasztalatot gyűjtöttem arról, hogyan működik egy több milliárd dollár értékű óriásvállalat.

 

2022-ben részt vettél a floridai Daytona Beachen megrendezett Hungarian SUMMIT rendezvényen. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál, és milyen élményeket szereztél? Mi volt számodra a legérdekesebb az eseményen, ami oda vonzott téged?

Nagyon örültem a meghívásnak és a felkérésnek, hogy egy konferencia beszélgetés keretében meséljek a sportéletről az amerikai egyetemen. Megtisztelő volt, hogy elmesélhettem a történetem és a tapasztalataim egy olyan közösség előtt, ami összegyűlt akkor Daytona Beachen. Voltak diplomaták, sportolók, üzletemberek mind magyar, mind amerikai háttérrel, ami külön színesítette az eseményt és számos beszélgetési témát nyújtott.

Ami engem különösen érdekelt, azok az üzleti jellegű előadások és rendkívül élveztem valamennyi előadást, amire be tudtam ülni. Számos sikeres emberrel tudtam beszélgetni és kontaktinformációt cserélni, amik mindenképpen hasznosak a mai világban. Összességében egy nagyon alaposan megrendezett, remek eseményként tekintek vissza rá és csak azt sajnálom, hogy a Daytona versenypálya látogatására már nem maradt időm akkor.

Bízom benne, hogy ha ez az esemény ismét megrendezésre kerül, és az időrendem engedi, akkor újra lesz lehetőségem elmenni.

 

Milyen készségeket vagy tanulságokat találtál hasznosnak a sportkarriered során, amik a szakmai életedben is előnyt jelentenek?

Habár az úszás alapvetően egyéni sportág, Amerikában sokkal inkább tekintik csapatsportként, még ha nem is a váltóversenyekről beszélünk. Szerintem a legtöbb amerikai egyetemre igaz, hogy ugyan az egyéni eredmények fontosak, sokkal nagyobb szerepet kap az, hogy milyen csapatjátékos vagy. A csapatmunka fontossága és a közös célok elérésében való együttműködés, mindenképp olyan tanulságok, amiket a szakmai életben is fel tudok használni.

Sokszor említik, de nem lehet elégszer kihangsúlyozni a kitartást és a tudatosságot, amit egy sportkarrier során el lehet sajátítani. Egy-egy hosszabb projekt vagy kihívás során gyakran előfordulnak akadályok és váratlan nehézségek, amikbe tapasztalatom szerint sok olyan kollégám bicskája beletörik, akik nem rendelkezik sportolói múlttal és könnyedén tovább állnak. A sportban eltöltött idő alatt megtanultam, hogy a kitartás nem csak a fizikai, hanem a mentális és érzelmi erőfeszítéseket is magában foglalja. Ez a képesség segít abban, hogy a munkahelyi kihívások során is kitartsak, továbbra is innovatív és kreatív megoldásokat találjak, és ne veszítsem el a motivációt akkor sem, ha az eredmények nem azonnal láthatóak.

 

Van-e valami jótanácsod magyar diákoknak, akik kint szeretnének Amerikában tanulni és sportolni?

Mindenképpen menjetek ki Amerikába!!!

Lehetőleg minél előbb kezdjetek el angolul tanulni, készüljetek az amerikai egyetemi felvételi vizsgákra már jóval az érettségi előtt és persze törekedjetek a lehető legjobb sporteredmények elérésére. Ez egy olyan lehetőség, amit meg kell tapasztalni ahhoz, hogy ténylegesen lássuk az értékét. Élethosszig tartó barátságokat kötöttem, felbecsülhetetlen élettapasztalatokat szereztem, és egyedi világnézetet alakítottam ki, amik mind rendkívül hasznosak a mai világban.

Több, hasonló utat bejárt társammal együtt most az egyik célom, hogy segítsek más magyar sportolókkal is megosztani ezt az életformáló lehetőséget és hozzásegíteni őket, hogy sportösztöndíjat szerezzenek az Egyesült Államokban. A USATHLETE-en keresztül arra törekszünk, hogy útmutatást és támogatást nyújtsunk a tehetséges fiatal magyar sportolóknak, biztosítva számukra a tudást, tapasztalatot és lehetőségeket, amelyekre szükségük van a tanulmányi és sportbéli kiválóság eléréséhez. Várunk minden érdeklődő sportolót szeretettel!

 

Végül, de nem utolsósorban pár “Rapid fire question”:

  • Burger vagy Rakott krumpli? Burger
  • Cheesecake vagy Somlói galuska? Szoros a verseny de cheesecake
  • Peanut butter and jelly vagy Palacsinta? Palacsinta
  • Chicken fried steak vagy Paprikás csirke? Chicken fried steak
  • Mac and cheese vagy Túrós csusza? Mac and cheese
  • Lánchíd vagy Brooklyn Bridge? Lánchíd
  • Balatoni nyaralás vagy floridai homokos partok? Balaton
  • Foci vagy Amerikai foci? Foci

 

Az „Én Amerikám” blogsorozatban több Amerikában sikeres magyar sportolót is bemutattunk, kattints ide és ismerd meg őket is!