Nyári hazalátogatás – öröm, bűntudat, időzavar
Gondolatok a hazalátogatás lelki oldaláról
A hazalátogatás izgalma – és a mögötte húzódó kérdések
Talán minden külföldre költözőnek ismerős az érzés: jön a nyár! A repülőjegyek már rég le vannak foglalva, vagy épp most szemezünk velük:
„Megéri ennyiért? Belefér a szabadságba? Lesz időnk mindenkire?”
Hazamegyünk! – de vajon mit is jelent ez valójában?
Érzelmi hullámvasút: a megérkezés pillanatai
Amióta külföldön élünk, a hazalátogatás már nem pusztán logisztikai feladat. Sokkal inkább egy érzelmi utazás. A reptéren való megérkezéskor valami szorító érzés jelenik meg:
ismerős a nyelv, ismerősek az illatok – a szívem mégis másként ver.
Az első nap mindig emlékeztet egy fontos igazságra: mi szabadságra jövünk haza, de otthon közben nem áll meg az élet. A család dolgozik, zajlik az iskolaév, mennek a hétköznapok. Ez teljesen rendben van – mégis, ott marad bennem egy csendes hiányérzet. Vágytam az együtt töltött időre, a lelassulásra, a beszélgetésekre. És ez az érzés nem mások hibája. Ez az én vágyam – és az én feladatom, hogy felismerjem: nem biztos, hogy minden hazalátogatás betölti azt az űrt, amit magammal hozok.
Pihenés helyett időzsonglőrködés
A hazalátogatás sokszor nem pihenés, hanem:
Megfelelési kényszer
Folyamatos egyeztetés
Időzavar és bűntudat
Bűntudat, hogy nem látogatunk meg mindenkit. Hogy kevés az idő. Hogy „csak ennyi időre jöttetek?”
A szépségek, amelyek miatt mégis megéri
Mindezek mellett ott vannak az apró, de szívbe markoló örömök:
- A találkozások, az ölelések
- A nyugodt kávézások, a régi barátok
- A lángos, amit tényleg csak otthon sütnek igazán jól
- Az az érzés, hogy egy kicsit újra része vagyunk annak az életnek, amit elhagytunk – még ha már nem is férünk bele ugyanúgy
Kérdések, amiket érdemes feltenned magadnak
Ha te is most készülsz haza, vagy már többször átélted ezt a lelki utazást, tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket – és merd megadni a saját válaszaidat:
- Kikkel szeretnék valójában találkozni – és miért?
- Mik azok az élmények, amik engem táplálnak – nem csak a többieket?
- Mit engedek el most – tudva, hogy nem fér bele minden?
Végszó: a hazalátogatás mint érzelmi logisztika
Próbálom tudatosítani magamban: nem kötelező mindenkinek megfelelni. Ez a pár hét vagy nap nem arról szól, hogy mindenki elégedett legyen – hanem arról, hogy én hogyan tudok kapcsolódni. Miből tudok töltekezni.
A hazalátogatás nem csupán utazás, hanem egyfajta érzelmi logisztika is. Nem könnyű – de hálás vagyok érte. Mert minden alkalommal egy kicsit jobban értem magam. És egyre tisztábban látom: mit jelent nekem az, hogy „otthon”.
Kövess további tartalmakért!
Ha kíváncsi vagy, hogyan éljük meg az amerikai mindennapokat, és szeretnél pszichológiai témákban is olvasni, kövess az Instagramon: @mentalis_iranytu – hogy soha ne maradj le a friss gondolatokról!
Lélekben Veled:
Bódi-Kiss Zsófia
Klinikai szakpszichológus
