Rakétahangulat a Corvinuson – Így éltem meg az 5. Hungarian Summitot

Az 5. Hungarian Summit nem csupán egy konferencia volt, hanem egy napra koncentrált kulturális és üzleti adrenalin‑injekció. A Corvinus Egyetem kampuszán minden sarokból angol és magyar szavak keveréke csendült fel, a dress code pedig a magas sarkútól a sneakerig terjedt – mégis mindenki ugyanazt a zászlót lengette: a közös magyar–amerikai álmot. Az alábbi sorokban részletesen elmesélem, hogyan sodort magával a nagy nap.

Kávéaroma és nemzetközi zsivaj – érkezés a Corvinusra

Reggel 7:45‑kor a Fővám téri villamosmegállótól a Corvinus lépcsői felé sétálva már hallani lehetett a zsongást. A kapunál baráti ölelések váltották a professorshake‑eket, a badge‑ekre pedig #HungarianSummit25 került filctollal. Bent a networking‑folyosón Zádor Péter „Mozgásban” fotói úgy villantak fel a reflektorokban, mintha a sportolók a terem plafonja felé sprintelnének. Négy fotónál is sor alakult, annyira szerette volna mindenki megpörgetni Insta‑sztoriban a hősies képeket.

Nyitójelenet: Álmaimban Amerika élőben

A plenáris teremben Bombera Krisztina és Szabó‑Sipos Barnabás stand‑upba illő lazasággal vezettek fel mindent. Amikor felcsendült az „Álmaimban Amerika” élőben az AD Stúdiótól, a refrén pont akkor sült el, amikor a projektor a New York‑i skyline‑ra váltott – a hideg futkosott a hátamon, pedig a terem 23 fokosra volt tekerve. Piros Pazaurek és Dr. Szabó Lajos György rövid, de erős üzenete – „a következő fejezetet mi írjuk” – után gyakorlatilag rajtpisztoly dördült.

Űrpanel – Magyar kéznyom a Holdon

Az első nagy durranás az űrkutatásé volt. Janet Karika (ex‑NASA) és Don Koulaouzos (Skytrek) beszélgetése alatt a háttérvásznon egy animáció mutatta, hogyan kering majd a magyar nano‑szatelit. Dr. Sárhegyi István úgy fogalmazott: „A Rubik‑kocka bebizonyította, hogy tudunk világot hódítani – most itt az ideje, hogy az űrben is kirakjuk.” A mondat után percekig tartó taps jelezte, hogy a közönség kész a startgombra.

Sportpanel – Hősök a medencén innen, jégen túl

A reflektorfény aztán a medencéből a jégre pattant. Kovács Ágnes azt mesélte, az első amerikai edzésén annyira nagy volt a medence, hogy légvonalban sem látta a túlpartot. Szuper Levente nevetve tette hozzá: „Detroitban a hokipálya hosszú, a hotdog drága, de a győzelem íze ugyanaz.” A közönség bólogatott, mintha mind megfordult volna már egy NHL‑csarnokban.

Tehetségösztöndíj: befektetés, ami kamatozik

Ezután Regős Judit videót vetített fiatal ösztöndíjasokról, akik közül ketten épp Floridában készülnek egyetemi bajnokságra. A bejátszás végén a mellettem ülő befektető szó szerint felírta a nevüket egy noteszbe – élő bizonyítéka, hogy a társadalmi felelősségvállalásnál nincs gyorsabban térülő invesztíció.

Startup‑felszállás – oklevél és piaci bejárat

Délután a USA Accelerator Bootcamp oklevélátadó tette fel az i‑re a pontot. Nyolc csapat kapott belépőt az amerikai piacra, de az igazi izgalom a folyosón volt: a friss oklevéllel pózoló alapítókat egyből körbevették leendő amerikai partnerek. Ilyen „soft landing” inkubációt képernyőn sosem lehetne ennyire élőben átélni.

Oktatási szekció – egyetemi hidak a kontinensek között

Közben egy emelettel feljebb Dr. Trunkos Judit irányításával 15 egyetem képviselői rajzolták újra a mobilitási térképet. A legizgalmasabb pillanat az volt, amikor a New Brunswick Egyetem rektora és a Corvinus dékánja spontán kezet fogtak egy közös kutatási projekt ötletére – a moderátor még le sem ejtette a kérdést, máris megszületett a partnerség.

Üzleti szekció – kereskedelemtől AI‑ig

A nagyteremben párhuzamosan ment az üzleti panel: Mártonffy‑Nagy Dorottya pergőtűzszerű kérdésekkel tartotta pörgésben a kerekasztalt. Dennis A. Ross bedobta napidézetét: „Budapest és Florida ugyanannak a drónnak a két propellere; ha az egyik leáll, a másik sem emelkedik.” A publikum tweetelt, a moderátor pedig már lépett tovább az AI‑alapú egészségügy jövőjére – senki nem mert pislogni, nehogy lemaradjon.

HYPE Mind – villámötletek, amik megragadtak

A nap vége felé jött a HYPE Mind blokk: mini TEDx előadások ötperces időlimittel. Hallottam egy magyar tengerbiológust, aki VR‑ben tanítja a korallzátonyok ökológiáját, és egy amerikai dizájnert, aki hungarikum motívumokkal dob fel jachtbelsőket a floridai parton. Külön asztalt kellett nyitni a hallgatóságnak, annyi névjegy repült az előadók felé.

Networking‑maraton – 180 másodperc a jövődre

Zárásként jött a speed‑networking: három perc partnerenként, stoppertől stoppertig. Elsőre őrültnek tűnt, végül zseniális húzás lett. 20 perc alatt több email került a noteszembe, mint egész tavaly, és a legjobb poén, hogy mind érkezett follow‑up másnap reggelre.

Záró gondolat – visszaszámlálás a következő Summitig

Ahogy kiléptem a Corvinus üvegajtaján, a Duna felett már bekapcsolták a városi fényeket. A fejemben még visszhangzott az „Álmaimban Amerika”, miközben a villamosra szálltam. A Hungarian Summit bebizonyította, hogy a magyar‑amerikai kapcsolat nem távoli eszme, hanem kétirányú gyorsforgalmi sáv – ötletekkel, barátságokkal és közös projekttel teli. Hogy megérte‑e? Annyira, hogy már elkezdtem visszaszámolni: hány nap is van a 2026‑os Summitig?