Egy floridai fiú útja Táplánszentkeresztre: hogyan lett Magyarország az otthonom
Az Egyesült Államok és Magyarország közötti kulturális kapcsolatok gyakran a magyar diaszpórával való kapcsolatok erősítését vagy a kétoldalú üzleti és felsőoktatási együttműködések fejlesztését szolgálják. Néha azonban teljesen véletlenszerűen jönnek létre – pusztán azért, mert valaki szeretne új nyelvet tanulni és megismerni egy új kultúrát. Az én történetem is ilyen.
15 éves koromban kiválasztottak Rotary Youth Exchange diáknak, és ösztöndíjat kaptam arra, hogy a középiskola második osztályát egy másik országban töltsem, egy helyi fogadócsaládnál. Az ösztöndíj legfontosabb feltétele az volt, hogy nem választhattam meg, hová szeretnék menni – a világ számos pontja szóba jöhetett Thaiföldtől egészen Chiléig. Egy borítékból húztam ki a titokzatos piros-fehér-zöld zászlót. Néhány hónappal később repülőre szálltam, és elhagytam floridai otthonomat egy Vas megyei kis falu, Táplánszentkereszt felé, ahova először 2017 augusztusában megérkeztem.
10 hónapig éltem a Csendes családnál, akiknek saját lányai korábban szintén részt vettek a programban, és akik megmutatták nekem, mit jelent a magyar vendégszeretet. Az első néhány hónapban megismerkedtem a környékre jellemző egyedi történelemmel, ételekkel és építészettel, valamint hozzászoktam ahhoz a „kultúrsokkhoz”, amelyet az ember egy ilyen drasztikus környezetváltozás után természetesen átél. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban tanultam, ahol egy teljesen más oktatási rendszerrel találkoztam, gyorsan barátkoztam, közben pedig lassan megtanultam magyarul. Úgy érzem, hogy sokat segített, hogy Nyugat-Magyarországon voltam, ahol a diákok nagyobb hangsúlyt fektettek a németre, mint az angolra – így gyorsabban sikerült jó magyar nyelvtudást szereznem. Körülbelül három hónap elteltével már jól beszéltem, és a 10 hónapos program végére C1-es szinten beszéltem a nyelvet: az ECL felsőfokú nyelvvizsgán 90% feletti eredményt értem el. A magyar nyelv híres arról, hogy az egyik legnehezebb a világon, és azoknak, akik félnek belevágni, csak annyit mondok: „Tölts el te is 10 hónapot vidéken, és minden menni fog!”
A sikeres csereév után 2018 júniusában könnyek között hagytam el az országot, és megfogadtam, hogy tartani fogom a kapcsolatot a fogadócsaládommal és az új szombathelyi barátaimmal. Évente többször is visszalátogattam, és különböző önkéntes projektekben vettem részt, hogy továbbra is szoros kapcsolatban maradjak az országgal, és gyakorolhassam a nyelvet. Az egyetem befejezése és a munkába állás után 2024 szeptemberében visszaköltöztem Magyarországra egy Külügyminisztérium által megszervezett ösztöndíjprogram miatt, amelynek során elmélyítettem magyar nyelvi és kulturális ismereteimet egy marketingkutatási projekt keretében. Eközben úgy döntöttem, hogy letelepszem az országban, és jelenleg már Budapesten élek. Gyakran visszajárok Vas megyébe, és sok időt töltök a gimnáziumi társaságommal és a fogadócsaládommal.
Nagyon hálás vagyok azért a lehetőségért, amelyet 9 évvel ezelőtt kaptam, és amely teljesen megváltoztatta az életem alakulását – imádok Magyarországon élni. Lehet, hogy én nem választottam Magyarországot, de Magyarország biztosan engem választott.
-Will Hoover
