Második karácsonyunk Amerikában: Otthonkeresés, tanulságok és újévi előretekintés 

Bódi-Kiss Zsófia, klinikai szakpszichológus írása

Második karácsonyunk Amerikában: Otthonkeresés, tanulságok és újévi előretekintés. 

Amikor másfél évvel ezelőtt megérkeztünk Amerikába, a bőröndjeink mellett rengeteg reményt, félelmet és kérdést hoztunk magunkkal. Vajon sikerül-e beilleszkedni? Hogyan találjuk meg a helyünket egy idegen kultúrában? Mi marad meg abból, akik otthon voltunk és hogyan válunk azzá, akik itt leszünk?

Most, hogy már a második évünket zárjuk itt, egyre inkább érzem, hogy a “beilleszkedés” nem egy konkrét cél, amit elérhetünk, hanem egy folyamat, amely folyamatosan formál minket.

Az első időszak olyan volt, mint egy hullámvasút. Blanka, a kislányunk, fantasztikus példát mutatott nekünk rugalmasságból és bátorságból. Nyelvtudás és barátok nélkül indult iskolába első nap, ma pedig már igazi amerikai akcentussal beszélve élvezi a tween-ek mozgalmas életét. Az idei iskolai projektje, amelyben Magyarországról mesélt az amerikai osztálytársainak, emlékeztetett minket arra, hogy mennyire fontos megőriznünk a gyökereinket, miközben új ágakat növesztünk. Az ő sikerei adtak nekünk is erőt ahhoz, hogy mi is jobban merjünk kapcsolódni az új környezethez. 

Persze voltak nehéz pillanatok is. A honvágy, az új szabályok és rendszerek kiismerése, a családunktól, barátainktól való távolság – mindezek próbára tettek minket. De ahogy teltek a hónapok, megtanultuk, hogy a távolság nem feltétlenül szakít el, csak új utakat követel meg a kapcsolattartásban.

Mostanra az amerikai életünk nemcsak hétköznapivá, hanem otthonossá is vált. Már nem váltjuk át forintra az itteni árakat, megismertük az egészségügyi rendszert, hívtuk már a 911-et is és a szikrázó karácsonyi fények keresése is része lett a családi hagyományainknak.

Ez a második év nemcsak az új otthonról szól, hanem arról is, hogy újraértékeljük, mit jelent számunkra “itthon” lenni. Talán az itthon nem is egy hely, hanem azok a pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy kapcsolódunk egymáshoz és megtaláljuk a helyünket a világban.

Az utunkon megtett minden lépésünkért hálás vagyok – a nehézségekért is, mert ezek tanítottak meg minket arra, hogyan szerveződjünk újra és erősödjünk még jobb csapattá. Hálás vagyok azért a közösségért is, amely most már két országban is otthont jelent nekünk. 

Az évkezdő előretekintés nálunk sem telhet el önreflexiós kérdések megválaszolása nélkül, így összegyűjtöttem azokat, amik hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy struktúrálni tudjuk magunkban mindazt, amit az új ében várunk magunktól.

• Mi az a három dolog, amire leginkább büszke vagy az előző évből?
• Mit tanultál a legfontosabb hibáidból vagy nehézségeidből az előző évben?
• Ha egyetlen szót vagy kifejezést kellene választanod az új év vezérmotívumaként, mi lenne az?
• Milyen új szokásokat szeretnél kialakítani, amelyek jobban támogatják a testi-lelki jóllétedet?
• Hogyan szeretnéd, hogy érezd magad 2025 decemberében? Mit tehetsz ennek érdekében már most?
• Mi az az egy dolog, amire több időt szeretnél szánni az új évben? (De akár negyedévekre is lebonthatod)
• Évkezdő hála-lista: Írj össze 10 dolgot, amiért hálás vagy az előző évből. Ez pozitív adhat az új év indításához.
• Havi mikro-célok kitűzése: Az év nagy céljait bontsd le kisebb, havi célokra, így könnyebb fókuszálni és nyomon követni a haladást.
• Újévi rituálé: Kezdj el egy egyszerű szokást (pl. reggeli séta, 5 perc meditáció, naplóírás), amit szeretnél az egész évben fenntartani.
•   Digitális nagytakarítás: Szánj időt az e-mailjeid, telefonod vagy számítógéped rendszerezésére, hogy tiszta lappal induljon az év.

Szuper “társasjáték” is lehet belőle a vacsoraasztalnál, de egy kisfüzetbe le is írhatod a  kérdéseket-válaszokat, amiben egész évben monitorozhatod, hogy hogy tartasz! 

Így kívánok neked sikerekben és kapcsolódásokban gazdag új évet! 

Ha még több tippet és pszichológiai stratégiát szeretnél, kövess be az Instagram oldalamon (mentalis_iranytu), hogy soha ne maradj le a friss tartalmakról!

Lélekben Veled: Zsófi