Amerikai kényelmi szolgáltatások – Áldás vagy csapda?
Bódi-Kiss Zsófi írása
Amerikai kényelmi szolgáltatások – Áldás vagy csapda?
Amióta Amerikában élünk, folyamatosan rácsodálkozom, mennyire egyszerűvé és kényelmessé tudják tenni az életet a különböző szolgáltatások. Nem mondom, hogy ezek nélkül nem lehetne létezni – sőt, igyekszünk minél több mindent magunk megoldani –, de az biztos, hogy egy jól időzített DoorDash-rendelés, egy gyors Amazon kiszállítás vagy egy előre összeállított Hello!Fresh-főződoboz rengeteg időt és energiát spórol meg.
És ezzel nemcsak a hétköznapi stressz szintje csökkenhet, hanem – legalábbis az én életemben – teret enged annak, ami igazán fontos: a jelen megélésének, a családi pillanatoknak, a munkámnak vagy éppen annak, hogy ne kelljen állandóan a logisztikán agyalni.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fogok örülni egy futárnak, aki húsz perc alatt leteszi az ajtó elé a vacsorát. De vannak esték, amikor egész nap rohanás van, Blankának hetente többször van gimnasztikaja és egyszerűen nincs időm vagy energiám nekiállni főzni. Ilyenkor egy DoorDash-rendelés nem luxus, hanem egy tudatos döntés, amivel időt vásárolok magamnak. Nem kell kapkodva összedobni valamit, nem kell a boltba rohanni – helyette leülünk együtt enni és ténylegesen jelen tudok lenni, nemcsak testben, hanem fejben is.
A HelloFresh és a “ma mit főzzek?” kérdés kiiktatása
Imádok főzni, de az, hogy minden héten ki kell találni, mit együnk, és aztán még be is kell vásárolni hozzá, néha fárasztóbb, mint maga a főzés. A HelloFresh és a hozzá hasonló, számtalan cég ebben zseniális: nemcsak az alapanyagokat kapod meg, hanem a döntést is leveszi a válladról. Egyszerűen csak kiválasztom, mi legyen a menü, és onnantól minden hozzávalót pontos adagokban megtalálom a dobozban. Nem kell a boltban azon gondolkodnom, hogy most hány dkg csirkemell is kellene vagy hogy van-e itthon még elég fokhagyma. Csak főzni kell, és kész. Számomra külön öröm, hogy hónapok óta nem dobtunk ki sem kész ételt, sem alapanyagot.
Modern varázspálcám, az Amazon
Ha valami szükségem van és az Amazonon elérhető, akkor gyakorlatilag aznap vagy legkésőbb másnap ott van az ajtóm előtt. Egy töltőkábel? Egy könyv? Egy új konyhai eszköz? Nem kell üzleteket járni, parkolóhelyet keresni, sorban állni. Ez számomra nemcsak egy kényelmi szolgáltatás, hanem sokszor a napi feladatoktól túlstimulálva nem kell nekiindulnom a tömegnek, vagy a végeláthatatlan áruházi soroknak.
Kényelem kontra jelenlét – hosszú távú hatások
De itt jön az a rész, amin időről időre elgondolkodom. Miközben élvezem ezt a kényelmet, vajon milyen hatással van rám, ránk és úgy általában a társadalomra? Nem leszünk-e túlzottan hozzászokva az azonnalisághoz? Ahhoz, hogy minden jön, ha egy gombot megnyomunk?
Egy idő után ez nemcsak kényelmessé, hanem lustává is tehet minket. Egyre kevésbé mozdulunk ki, egyre kevesebb türelmünk lesz várni dolgokra, egyre kevésbé tudjuk értékelni azt, amit magunkért teszünk meg. Vajon elveszítjük azokat a hétköznapi rituálékat – a piacra járást, a boltban véletlenül összefutott ismerősökkel való beszélgetéseket, a főzés előtti alapanyagválogatást –, amik pedig épp a jelen megéléséről szólnának?
Nem állítom, hogy ezek rosszak. Sőt, sok szempontból megkönnyítik és élhetőbbé teszik az életet. De talán nem árt néha tudatosan visszalépni, és megnézni, hogy valóban segít-e nekünk ez a sok kényelem, vagy csak egyre gyorsabban pörgetjük magunk körül a világot.
Egyensúlyt találni a rendszerekben – ez az igazi kihívás.
Lélekben Veled: Zsófi
Ha kíváncsi vagy, hogyan éljük meg az amerikai mindennapokat, kövess be az Instagram oldalamon (mentalis_iranytu), hogy soha ne maradj le a friss tartalmakról!
