Hegyi Réka beszélgetése egy magyar csodazongora és az azt bemutató film születéséről.
A magyar kultúra közös kincsünk. Bárhol is éljünk a világon, ápolnunk, vigyáznunk kell rá. Határtalan erővel. Akárhol is kerül bemutatásra, elismerést vív ki magának, nagyszámú közönséget vonz magához. Ezt láthatjuk a világ különböző pontjain bemutatott magyar sikertörténeteket bemutató filmek, dokumentumfilmek esetében is.
Bizonyára sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért érdemes még fejleszteni a 21. században is a zongorát? Hiszen azt gondolnánk, hogy csaknem 200 év alatt, a 19. század végére elérte már makulátlan alakját. Gerebics Sándor dokumentumfilmjében többek között erre a kérdésre is választ kapunk. A filmrendező 25 perces alkotásában egy forradalmian új versenyzongora kap központi szerepet, mely egy nagyratörő terv kezdeményezéseképpen, a klasszikus zongora és zongoraépítési hagyomány tisztelete alapjain született. Megálmodója Bogányi Gergely, a zenész családba született, a világ hangversenytermeinek egyik legtehetségesebb, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar művésze. Előadásában lélegzetelállítóan szép az életre kelő hangok szinte tökéletes hullámzása a billentyűk felett.
Hegyi Réka : Ez a film az Expo Milano 2015-re készült, ott volt a világpremierje. Mi volt számodra különösen izgalmas miután felkértek a film elkészítésére?
Gerebics Sándor (a film rendező-producere): Minden film egy kihívás. Ennél, ahogy a másik két világkiállításra készült filmnél is izgalmas volt, hogy forradalmi kreatív magyar sikertörténeket mutathattunk be. A különbség csak az volt, hogy itt jelen időben jártunk, hiszen Bogányi Gergely Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész csapatával akkor alkotott, valósított meg egy álmot, ami szinte a szemünk előtt vált valósággá. Ez igazán felemelő érzés volt! Ahogy a zongora készítői, úgy mi is kísérleteztünk. 2015-ben még kevés film készült 4K felbontásban például. De kevesen forgathattak akkor még a gyönyörűen kivilágított, éjszakai Budapest tetején is, egy tetőtéri bárban, ahol a Szent István Bazilika és a budai vár nyújtotta az impozáns panorámát, miután az esti napkorong elköszönt és átadta a helyét a holdvilágnak.
Réka, te is ültél annál a zongoránál a hotelban, amin a filmben Gergely játszott. Emlékszel?
