Novák Barnabás legújabb írása a hófedte Nagy Almából
Az Egyesült Államok jó néhány államában nem élvezhetik a téli hóesést, helyette viszont irigylésre méltó napsütésben van részük az embereknek. Máshol a nagy hó inkább nehézséget, akadályt, esetleg bezártságot és sok munkát jelent. De New Yorkban inkább az az idézet igaz, hogy „a tél nem egy évszak, hanem egy ünnep”, ha van hó. Elsőre legalábbis mindenképpen így néz ki, ráadásul ezt sugallja a legtöbb képeslapra illő fénykép vagy karácsonyi filmjelenet.
Hóember a hóviharban!
A fehérbe borult New York látványa gyönyörű, a város átváltozik egy varázslatos hellyé, és tényleg olyan, mintha egy mesefilmbe csöppenne az ember. A Central Park megtelik hóemberekkel, szánkózó és hócsatázó gyerekekkel és felnőttekkel, az utcákon lapátolják a havat, hatalmas hókotrók szelik a sugárutakat, hogy mielőbb újra járhatóak legyenek az utcák. Pár ember meg-megáll, nézelődik, fényképez és élvezi a látványt. De felgyorsult, stresszes világunkban sajnos nagyon sok embert hidegen hagy a téli város, nem csak szó szerint, de érzelmileg is. A legtöbben csak munkába menet és jövet látják a tájat, és sajnos a nagy sietségben nincs idejük megállni és ámulatba esni, nem tudnak időt szánni arra sem, hogy kimenjenek a közeli parkba sétálni. Most egyébként, turisták nélkül, meglepően kevés embert látni még a Central Parkban is.
New York havas utcái I
Megpróbáltunk hát mi egy kicsit hozzájárulni ahhoz, hogy a rohanós utcánkon is legyen vidám hangulat, ne csak lapátolás és sószórás. Manhattan utcáin ugyanis nem jellemző a hócsatázás vagy hóemberépítés, miközben a parkok tele vannak kicsi, nagy, vidám, fázós, kövér, sovány és mindenféle hóemberrel. Ezért hát nekiláttunk, hogy legalább a mi utcánkban másképp legyen és a házunk előtt építettük egy hóembert, majd a példánkat követve mások is nekiláttak, és estére egymás mellett sorakoztak a hóemberek. Amikor kitaláltuk, hogy reggel kimegyünk és építünk egy hóembert a ház előtt, akkor még fura látványnak tűnhettünk a járókelők szemében. Amikor viszont elkészültünk vele, észrevettük, hogy az emberek meg-megállnak és jókat mosolyognak, sőt sokan fényképet készítettek, mások fényképet kértek a hóemberrel, többen megjegyezték, hogy ez sok mosolyt fog csalni az erre sétáló emberek arcára. Elértük a célt, hogy kicsit megtörjük az emberek rutinját, és sikerült bevonnunk a sietős járókelőket is a tél vidámságába. Nem nagy dolog, de jó érzés volt ezzel az aprósággal ilyen pozitív hatást elérni.
Central Park
A havazás azonban itt sem csak romantika és varázslat. A hóviharokat és hidegbetöréseket nagyon is komolyan veszik. Amikor nagy a hó vagy jelentős havazást ígér az előrejelzés, akkor bezárják az iskolákat és néha a boltokat is biztonsági okokból, és jó előre megkezdik a felkészülést. A mostani hóvihar esetén több közeli boltot is bezártak egész napra vagy a megszokott nyitvatartási időhöz képest korábban. A nagy elővigyázatosság persze néha felesleges riogatásnak bizonyul, néhányan túlzásnak is tarthatják. Emlékszem, tavaly például rekord mennyiségű havat jósoltak az egyik hétköznapra, és már az előtte lévő nap kihirdették, hogy másnap nem lesz iskola. A gyerekek és legtöbb esetben a szülők is otthon maradtak, de a havazásból nem lett semmi, a gyerekek örültek, hogy kaptak egy szabadnapot (egyesek szerint viszont elvesztegetett nap volt). De a biztonság mindennél fontosabb és ez érthető. Sokkal inkább legyen felesleges a figyelmeztetés, mint hogy egy kockázatos nap tragédiába fullad, mert nem voltak eléggé elővigyázatosak az emberek.
Central Park-i kilátás
Tudni kell, hogy New Yorkban a hideg tényleg nagyon kellemetlen tud lenni, mert a város szerkezete miatt, mint például a hosszú egyenes utcák, nincs ami enyhítené a szelet. A téli hideg idő még rosszabbnak érződik a szél miatt, és ha kicsit jegesebb a hó, akkor olyan, mintha karddal vagdosnák az ember arcát. Otthon is átéltem elég sok hideg telet, talán még hidegebbeket is mint itt, de arc sálat meg maszkot sose hordtam, itt viszont ez szinte kötelező kiegészítő, amit mindig magammal viszek, mert sosem tudhatom mikor lesz rá szükségem. Egy biztos: Magyarországhoz képest itt mindenkin nagyobb kabát van, kesztyűvel, sállal és sapkával. Van az a pont, amikor már senkit nem érdekel, hogy néz ki és elég divatos-e a ruházata, csak az, hogy minél melegebb és hosszabb legyen a kabátja, vízálló a csizmája és bundás a sapkája. Ilyenkor az ember igyekszik minél előbb hazaérni, megmelegedni és reménykedik, hogy a tavasz mielőbb beköszönt.