Site logo

New York-ból Los Angeles-be: középiskolából egyetemre

Lassan három hónapja kezdtem életem legújabb fejezetét a California State University – Los Angeles-en. Minden megváltozott körülöttem. Gimnáziumból egyetemre, New York-ból Los Angeles-be, otthonról kollégiumba kerültem. Hatalmas változások, nagyon gyorsan.

The Edge: Ballagás (saját kép)
A beköltözés gördülékenyen ment, pedig a COVID miatt sok minden változott a korábbiakhoz képest. Az iskola felállított két “checkpoint”-ot, ahova autóval kellett behajtani. Az elsőnél történt az egészségügyi feltételek ellenőrzése (lázmérés, COVID oltás, TBC szűrés megléte), valamint az iskolai ID ellenőrzése. A második “checkpoint”-nál kivették a bőröndömet, mi pedig mentünk tovább parkolni a megadott helyre. A kollégium épülete vadonatúj, és az épület kétharmada van jelenleg kihasználva, mivel a pandémia miatt fenn kell tartani egy kis részt, ahova el lehet különíteni a fertőzött embereket. Szükség is van erre az új épületre a megnövekedett hallgatói létszám, ebben az évben 4096 új diák kezdte meg tanulmányait a CAL State University LA-n. Amint a kollégiumi szobába értünk, a bőröndjeim rendben megérkeztek csakúgy, mint a szobatársamé is. Pár percen belül ő maga is megérkezett a szüleivel, majd a két család együtt indult feltérképezni a kampuszt. Aztán egy kis pakolás, sok jó tanács, nagy ölelések után párás szemekkel elbúcsúztunk egymástól a szüleimmel. Hirtelen itt maradtam egyedül.
Első este az egyetemen (saját kép)
Az első hetem elképesztően szokatlan volt. Rettentően furcsa volt távol lenni a családtól. Hiába jöttem “haza” az órák után, csak én és a szobatársam voltunk. Amikor enni akartunk le kellett menni az étkezdébe. Amikor suliba kellett menni akkor 5 perc séta és már bent is ültem a teremben, ugyanaz visszafelé is: 5 perc séta és otthon voltam. Továbbra is nehéz megszokni, hogy ha ennivalót szeretnék csinálni akkor a közösségi konyhába kell menni, ahova viszem a saját eszközeimet és ott főzök. Amikor a mosdót szeretném használni, akkor a közösségi all-gender fürdőszobákba kell kimennem, ami az elején nagyon furcsa volt, de mostanra már sikerült hozzászokni. A ruhákat egyedül intézem, a koszos edényeket a konyhában én mosogatom el és a szobatársammal magunktól takarítjuk és tartjuk rendben a szobánkat. Ez azért nagyon más, mint korábban… Az időmet én osztom be úgy ahogy akarom, és senki nem szól bele. A függetlenség útjára léptem és megyek a cél felé.

Első kirándulás LA-ben; The J. Paul Getty Museum (saját kép)
Az idei félévben, avagy szemeszterben, 5 tantárgyat vettem fel. Van olyan óra, ami online van, van ami személyes jelenléttel, és van, ahol csak megadják a heti munkát az iskolai oktatási rendszerben (learning management system) és meg kell csinálni határidőig. Az összes órám érdekes és megvannak a maga sajátosságai, de mindegyik esetében minden héten folyamatosan kell dolgozni (nem is keveset), ezek az évközi munkák az év végi osztályzatban fontos szerepet játszanak. Van, hogy csoportos prezentációt tartunk, van olyan is, amikor írni kell egy mini esszét az anyagról és válaszolni kell egy társadnak, ami része a feladatnak, azaz a házi feladat része. Szintén van heti beadandó minden tantárgyból, szóval folyamatosan van valami és mindig készülni kell. Itt is van vizsgaidőszak a félév végén, de sokkal rövidebb, mint Magyarországon, pont a hétvégi feladatok és azok értékelése miatt.  Nekem személy szerint tetszik, hogy kell egymással kommunikálni nem csak csoportmunkánál, de egy-egy beadandónál, ahol megjegyzéseket kell írni másvalaki írásához.
Így néz ki egy órarend (saját)
Esti program a kollégiumnál (saját kép)
A kampusz városi közegben van, de mégsem túl városias. Van bőven zöld terület az egyetemen és körülötte is. A kollégium vadonatúj, szép, új bútorokkal és egyéb felszerelésekkel. Érdekesség, hogy a régi kollégium, ami szintén a kampusz területén van, az 1984-es olimpia idején az olimpikonok lakhelyeként szolgált. Ezek hangulatos, barátságos kis épületek, minden nap elmegyek mellettük és igazán jó arra gondolni, hogy itt annak idején olimpiai sportolók, bajnokok jártak ugyanazon az úton, ahol most én. Sőt, a tornateremben rendezték a dzsúdó versenyeket – sajnos magyarok nélkül…

A régi olimpiai házak  (saját kép)
Jelenleg ezekben az épületekben a felsőéves hallgatók laknak.
Az már látszik, hogy az első, bemelegítő félév után jön a neheze, mert hamarosan el kell dönteni, hogy milyen szakot válasszak.