A magyar űrkutatás történetében kétségkívül mérföldkőnek számít 1980. május 26-a, amikor Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós elindult a világűrbe a Szojuz–36 szovjet űrhajó fedélzetén. Az 1949-ben Gyulaházán született Farkas a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán és a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult, majd első osztályú vadászrepülő lett, mielőtt űrhajósnak jelentkezett.
Az Interkozmosz program keretében nyílt lehetősége az első magyarként a világűrbe jutni, amivel hazánk a hetedik nemzetté vált, amelynek képviselője eljutott a kozmoszba. Farkas Bertalan és szovjet társa, Valerij Kubaszov 1980. június 3-án értek földet Kazahsztánban, sikeres küldetésük után.
Az űrutazásnak hatalmas visszhangja volt Magyarországon: különkiadások jelentek meg az újságokban, és Farkas Bertalant hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták. Leghíresebb kísérleti programja az űrutazás során az Interferon volt, de a Dóza kísérletben részt vevő, a KFKI által gyártott Pille sugárdózismérő is rendkívül sok eredményt hozott a későbbi kutatások számára.
Bár Farkas Bertalan űrutazása tette igazán ismertté a magyar űrkutatást, a történet jóval korábban kezdődött. A magyar űrkutatás története a negyvenes évekre nyúlik vissza, amikor 1946-ban Bay Zoltán és csoportja kísérleti radarberendezésével visszhangot kapott a Holdról. Ez az úttörő kísérlet – egy vele szinte egyidejűleg végrehajtott amerikai kísérlettel együtt – mind a radarcsillagászat, mind az űrkutatás első lépésének tekinthető.
A Bay Zoltán vezette sikeres holdradarkísérlet nyomán ma az 1946-os évet tekintjük a magyar űrtevékenység kezdetének – holott a világ első mesterséges holdja, a Szputnyik–1 csak bő egy évtizeddel később állt Föld körüli pályára. A kommunisták megjelenése azonban félbeszakította ezeket a kutatásokat, és Bay professzor elhagyta Magyarországot, Amerikába emigrált.
Magyar tudósok egy csoportja már 1956 májusában létrehozta az Asztronautikai Bizottságot, amely megkezdte a közvélemény tájékoztatását a Szovjetunió és az Egyesült Államok várható űrprogramjairól. Ez a kezdeményezés alapozta meg a későbbi magyar űrkutatási tevékenységet.
Farkas Bertalan után a második magyar, aki eljutott a világűrbe, Simonyi Károly (Charles Simonyi) volt, aki 2007-ben és 2009-ben járt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) mint űrturista. Simonyi a Nemzetközi Űrállomás ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója volt.
A magyar születésű szoftverfejlesztő mindkét alkalommal orosz Szojuz űrhajó fedélzetén látogatott el űrturistaként a Nemzetközi Űrállomásra. Űrutazásai során Simonyi kísérleteket folytatott a magyar Pille sugárterhelés-mérővel, kapcsolatot tartott budapesti diákokkal, és Az ember tragédiája egyik részletével üzent minden magyarul beszélőnek.
Simonyi a számítástechnikával először idehaza, középiskolásként került kapcsolatba, 1968-ban az USA-ba költözött, ahol 1977-ben doktorált számítástudományból. Karrierje során a Microsoftnál dolgozott, majd 2002-ben megalapította az Intentional Software Corporationt, és tetemes magánvagyont halmozott fel, ami lehetővé tette számára az űrutazásokat.
A magyar űrkutatás egyik legsikeresebb eszköze a Pille dózismérő, amely már több mint tíz éve működik megszakítás nélkül a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. A műszer története az 1970-es évek végéig nyúlik vissza: a KFKI mérnökei Farkas Bertalan repülésére készítették el a Pille első változatát, amelyet az első magyar űrhajós 1980 májusában a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén használt.
A Pille jelentősége abban rejlik, hogy korábban az űrhajósok szervezetét érő sugárdózist csak a világűrből való visszatérés után, a Földön tudták megmérni7. A kisméretű, kis fogyasztású és mindössze 1 kilós Pille ezzel szemben lehetővé tette a sugárdózis helyszínen elvégezhető mérését, az űrrepülés során akár többször is.
A 2003-as, úgynevezett „orosz Pille” a szolgálati rendszer részeként működik az űrállomáson, ami óriási elismerés az egész magyar űrkutatás és űripar számára. Nem kevesebb mint 35 ezer mérést hajtottak végre vele az űrben, ami bizonyítja a magyar fejlesztés megbízhatóságát és fontosságát.
A magyar űrkutatás újabb mérföldköve volt a Masat-1, Magyarország első műholdja, amelyet 2012. február 13-án bocsátottak fel8. A 10 cm élhosszúságú, kocka alakú, CubeSat szabványú műhold a BME VIK Elektronikus Eszközök Tanszéke, valamint Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéke, a Magyar Űrkutatási Iroda, valamint több mint 60 hazai és külföldi cég együttműködésének és támogatásának köszönhetően jött létre.
A Masat-1 közel három évig keringett Föld körüli pályán, és kategóriájában szinte minden rekordot megdöntött8. A műhold 2015. január 10-én érte el a 100 km-es magasság alatti sűrű légrétegeket, ahol annyira lefékeződött, hogy már nem tudta folytatni a Föld körüli keringést, és végül megsemmisült.
A Masat-1 sikerére alapozva a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar folytatta a Masat-programot, és megkezdődött a Masat-2 fejlesztése, amelynek célja a Masat-1 tudományos és technológiai kísérleteinek továbbfejlesztése.
A magyar űripar egyik legjelentősebb szereplője a C3S Kft., amelyet Horváth Gyula, a Masat-1-et készítő csapat tagja alapított 2012-ben, kifejezetten azzal a céllal, hogy felépítsenek egy magyar űripari céget. A C3S mára már nem csak Magyarországon számít a legnagyobb űripari vállalatnak, de kapacitásban és tudásbázisban is kiemelkedő.
A C3S jelenleg két fő területen tevékenykedik: a kis, 3-tól és 16 unit méretű műholdak mellett nagy műholdakba is építenek energiaszétosztó rendszereket. A cég 2021-ben fellőtte az űrbe az első saját gyártmányú műholdját, a RADCUBE-ot, amely az eddigi legnagyobb Magyarországon fejlesztett önálló űreszköz, egyben pedig az első hazai ipari műholdplatform, amely alacsony Föld körüli pályára állt.
A RADCUBE-bal azt szerették volna megmutatni, hogy a 3U-tól a 16U-ig – vagyis a kisebb cipősdoboztól a mikrohullámű sütő méretig – tudnak műholdakat biztosítani a megrendelőknek, és nemcsak az építést, hanem a teljes küldetés megtervezését, valamint az üzemeltetést is garantálni tudják.
A magyar űrkutatás jövőjében kiemelkedő szerepet játszik a HUNOR (Hungarian to Orbit) program, amely a magyar űrstratégia fontos eleme. A program keretében a magyar kutatóűrhajós hazai vonatkozású kísérleteket, magyar egyetemek, kutatócsoportok és cégek tudományos kezdeményezéseit fogja megvalósítani a világűrben.
A 2021-ben elfogadott űrstratégia elemeként jött létre a nemzeti kutatóűrhajós-program, amelynek célja, hogy Magyarország megőrizze és fejlessze a világűrben folytatott tevékenységekhez szükséges kompetenciáit, illetve törekedjen arra, hogy az űrtevékenységben tapasztalható élesedő nemzetközi versenyben erősítse pozícióját.
A HUNOR program keretében Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, az Axiom Space magánmissziójának részeként utazott a Nemzetközi Űrállomásra, ahol több mint harminc magyar tudományos kísérletet végzett el.
Kapu Tibort 240 jelentkező közül választották ki a küldetésre, és kiképzése közel két évig tartott. A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, többek között vizsgálta az emberi mikrobiom űrbéli változásait, a bolygólégköri dinamika modellezését folyadékkísérlettel, a sugárzás okozta DNS-károsodás kijavításában szerepet játszó mechanizmusok feltérképezését, valamint a kognitív képességek és a mozgáskoordináció változásait mikrogravitációs környezetben.
Magyarország 2015 óta tagja az Európai Űrügynökségnek (ESA), és nagyjából a többi tagállamhoz hasonló mértékben fordít költségvetéséből ESA-programokra. Az ország űrstratégiájának jövőképe szerint Magyarország a nemzetközi űrtevékenység fontos szereplője, kiaknázva az űrszektor pozitív társadalmi és gazdasági hatásait.
Az űrstratégia három fő stratégiai célt határoz meg:
Az ESA egyik vezetője, Stephen Airey szerint Magyarország számára az űrfejlesztési prioritások élén adatközpontok építése kell hogy álljon. Biztosítani kell a hozzáférést a Föld körüli műholdhálózatok nyújtotta globális kommunikációhoz, és alkalmazni kell a műholdadatokon alapuló szolgáltatásokat kormányzati és vállalati szinteken.
A magyar űrkutatás jövőjének biztosítása érdekében fontos szerepet játszik az oktatás és a kutatás. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) elindult az űrmérnöki mesterképzés, amelynek célja olyan felsőfokú ismeretekkel rendelkező műszaki szakemberek képzése, akik az űrtechnológiához, űrkutatáshoz kapcsolódó, elsősorban mérnöki jellegű tervezési, fejlesztési, gyártási és üzemeltetési feladatokat képesek ellátni.
A képzést elvégzetteknek lehetőségük van a szakterületen kutatási-fejlesztési feladatok ellátására, koordinálására, alap- és alkalmazott kutatási feladatok kidolgozásában való részvételre, tanulmányaik PhD képzés keretében való folytatására. A hallgatók tanulmányaik során a két féléves projektlaboratórium tantárgy keretében egy választott oktató támogatásával egy-egy tanszék munkájába szorosabban bekapcsolódnak, tanulmányaik szerves része a tanszék szakmai tevékenységeiben, projektjeiben való részvétel.
Emellett a magyar egyetemek és kutatóintézetek is aktívan részt vesznek különböző űrkutatási projektekben. Például a TELLER Project, amely a háromtengelyű kísérleti kismasságú laboratórium a sugárzás feltárására kifejezésből ered, de egyben tisztelgés is a magyar származású fizikus, Teller Ede előtt. A projekt a BME űrmérnökképzésének keretében indult, és a REXUS program 2025-ös megmérettetésére választották ki.
A HungarianHub az a hely, ahol a magyar szó nemcsak hangzik, hanem jelent is. Barátságot, összetartozást, inspirációt. Ha szeretnél még többet ebből az érzésből, kövess minket, és legyél te is annak a közösségnek a része, ahol a múlt értékké, a jelen lehetőséggé, a jövő pedig közös álommá válik.
Látogass el a hungarianhub.com oldalra, és fedezd fel, hogyan lehetsz aktív része ennek az élő, pezsgő közösségnek!