Amerikai életKözlekedésLetelepedésKözlekedj okosan…az USA-ban

07/25/2019Faragó András
Faragó András, az Amerikában élő televíziós újságíró erősen szubjektív blogja Amerikáról…magyarul, magyaroknak.
Azt már a legelején tudtam, hogy az amerikai közlekedés egy hálás téma lesz. Aztán elkezdtem pontokba szedni a tapasztalataimat, észrevételeimet és egy hatalmas, szerteágazó írás kezdett körvonalazódni: az Egyesült Államokban óriási távolságok vannak, így az autó szinte a feltalálása óta része a mindennapoknak. A hamisítatlan amerikai életérzéshez egyszerűen hozzátartozik fejenként egy gépjármű (minél nagyobb, annál jobb)!
Az 50 amerikai állam nagyrészében (egy-két nagyváros kivételével) az emberek motorizált életet élnek, szinte el sem tudják képzelni a közlekedést kocsi/kocsik nélkül, ami a távolságok ismeretében érthető is. Az úthálózat szerteágazó és rendkívül fejlett, az amerikai társadalom pedig állandó mozgásban van: a 329 millió amerikaira több, mint 272,5 millió autó jut.

2017 előtt a nyaralásokon vezettem sokat Amerikában, a kiköltözésünk óta pedig havonta 5-6 ezer kilométert ülök a volán mögött (pedig nem vagyok kamionsofőr!), azaz volt időm és lehetőségem tapasztalatokat gyűjteni.
Lássuk tehát, hogy mi az, ami tetszik, mi az, ami nem tetszik és mik azok a dolgok, amiket a mai napig nem értek az amerikai közlekedésben!

 

Van néhány szabály, ami elsőre furcsának tűnt, de ma már annyira szeretem őket, hogy ha tehetném, akkor Magyarországon is bevezetném mindegyiket:

– Nincs jobbkéz szabály: az egyenrangú kereszteződéseknél mindenkinek STOP táblája van és mindenkinek meg kell állni (emiatt nincsenek a Magyarországon megszokott „nem adta meg az elsőbbséget a jobbról érkezőnek” balesetek). És hogy akkor ki haladhat át elsőként? A STOP táblához érkezés (megállás) sorrendjében lehet áthaladni. Tudom, furán hangzik, de működik!

Stop tábla USA-ban

New York is egy külön kategória

– A legtöbb államban piros lámpánál, megállás után, kis ívben jobbra ki lehet fordulni, nagyban gyorsítja a kereszteződések forgalmát. Ezt az egyik legjobb szabálynak tartom!
– Főleg nagyvárosok környékén, ahol reggel és délután megnő a forgalom a munkába/munkából ingázók miatt, kitalálták az úgynevezett „HOV” (high-occupancy vehicle) sávokat, magyarul teleautó sávokat. Ezekbe csak akkor hajthat be egy autó, ha abban többen ülnek (van, ahol két embert, van, ahol 4 embert követelnek meg).
– Az Egyesült Államokban nagyon komoly a rendőri jelenlét az utakon. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy egy rendőr „csak úgy” félreállít igazoltatni, mint Magyarországon. A járőrök ugyanis csak akkor állíthatnak meg egy járművet, ha az valamit szabálytalanul csinált, illetve másfajta szabálysértés gyanúja merült fel. A lényeg: ha betartod a szabályokat, akkor nem kell attól tartanod, hogy kiszednek a forgalomból.

Aztán persze vannak elemek az amerikai közlekedésben, amelyek egyáltalán nem tetszenek. Sőt némelyiküket határozottan veszélyesnek tartom:

– Tapasztalataim szerint a legtöbb államban nincs a használatban lévő autókra kötelező, rendszeres műszaki vizsga. Elképesztő állapotú kocsikkal találkozom nap mint nap az utakon: olyanokkal, amelyek Magyarországon nem mehetnének a forgalomban. Egy rendőr azonnal megállítaná őket és levenné a rendszámot róluk, itt viszont vígan közlekedhetnek. Olyan gumikkal, amik már teljesen simára koptak. Olyan rozsdás karosszériával, amelynek a lyukain át lehet látni. Egy kimutatás szerint az amerikai autók átlagéletkora 11,8 év.

– Az egyik alapvetőbb különbség Európához képest, hogy a többsávos utakon, autópályákon nincs „jobbra tarts”. Ki van rengeteg helyen táblázva, hogy „Keep right, except to pass”, azaz „tarts jobbra, kivéve előzésnél”, de ezt szinte sehol nem veszik komolyan. Amerikában ugyanis nagyon sok sofőr ragaszkodik a sávjához. Nem szeretnek sávot váltani. Így aztán az ember, ha előre akar jutni, akkor kénytelen jobbról előzni, ami viszont az USA-ban is illegális. Sakk-matt. Vagyis nem egészen, mivel a párhuzamos közlekedés az szabályos. Azaz, ha megyek a sávomban és jobbról elmegyek valaki mellett, sávváltás nélkül, azt szabad. Mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire életszerű…
Viszont az is igaz, hogy az államok között is van különbség: Michiganben többen húzódnak le jobbra az autópályán, mint mondjuk Ohióban vagy Floridában.
– Sajnos az viszont általánosságban kijelenthető, hogy az amerikai sofőrök nem szeretik az irányjelzőt használni. Ez mind kanyarodásnál, mind sávváltásnál nagyon veszélyes.
– Motorosoknak nem minden államban kötelező a bukósisak.
– A sofőrök számára alkoholfogyasztás szempontjából nincs zéró tolerancia, ami önmagában is veszélyes lehet, de itt nagy divat, hogy az autóban szívják el a marihuánás cigarettát, így velünk nem egyszer fordult már elő, hogy az autópályán utolérve egy autót, megütötte az orrunkat a jellegzetes „fűszag”.

A következő kategóriába azokat a dolgokat soroltam be, amelyek általánosan jellemzők az amerikai közlekedésre és különböznek a Magyarországon megszokottaktól:

– A sebességhatárok alapvetően alacsonyak az USA-ban: lakott területen belül 25 mph (40 km/h), országúton 55 mph (89 km/h), autópályán 70-75 mph (113-121 km/h). Ennek oka még az 1973-as olajválságra vezethető vissza, amikor az amerikai kormány minden eszközzel csökkenteni akarta a lakossági üzemanyagfogyasztást. Kisebb sebesség, kevesebb benzin. Az ötlet működött, ezért az olajhiány megszűnte után nem változtattak rajta, immár több, mint 45 éve…


– Nem nagyon találkoztam eddig az otthon már megszokott fix trafipaxokkal. A rendőrök, ahogy a filmekben látható, kézi sebességmérőkkel próbálják kiszűrni a gyorshajtókat.
– A kamionok sokkal nagyobbak és gyorsabban mennek, mint Európában. Nem nagyon gondolkodnak, hogy kielőzzenek-e vagy sem. A hatalmas monstrumok nem ritkán a négy-ötsávos autópálya mindegyik sávját elfoglalják.
– New Jersey állam kivételével mindenhol megtankolhatja az ember az autóját (ott a tűzveszély miatti szabályozás szerint csak a kutas kezelheti a töltőpiszolyt), sőt a legtöbb helyen a fizetéshez sem kell bemenni a benzinkútra (csak ha készpénzzel fizetünk), ugyanis minden kútfejen van bankkártya olvasó, ami nagyban meggyorsítja az egész folyamatot. Tapasztalataink szerint viszont a magyar bankkártyák sajnos nem működnek a kútfejeken, ezért aztán a tankolás megkezdése előtt be kell menni a pénztárhoz, ki kell számolni, hogy mennyiért akarunk üzemanyagot tölteni az autónkba, és azt készpénzben előre kifizetni vagy odaadni a bankkártyát, hogy az adott összeget előre zárolják a kártyánkról. Ha rosszul számoltunk és csak kevesebb fért a tankba, akkor készpénzes fizetés esetén a végén is vissza kell menni a pénztároshoz a visszajáróért. Ha bankkártyával fizettünk, akkor a zárolt összegből csak annyit vonnak le, amennyiért valóban tankoltunk. Bonyolultan hangzik, de nem olyan vészes.
– Az ország úthálózatának mérete lenyűgöző, a National Highway System (NHS) a stratégia fontosságú úthálózat összefoglaló neve és több, mint 259 000 kilométernyi aszfaltcsík tartozik bele. Ugyanakkor az utak állapota sok helyen rosszabb, mint Magyarországon. Az útépítések és útfelújítások viszont állandók és sosem érnek véget. A legtöbb helyen éjjel is dolgoznak, hatalmas reflektorokkal megvilágítva a munkaterületet. Ilyet otthon sosem láttam…pedig az ötlet jó, hiszen éjszaka kisebb a forgalom, nem okoznak dugót a munkagépek.
Az Egyesült Államokban az autópályák nagyrésze ingyenesen használható, de szinte minden államban vannak fizetős sztrádák, útszakaszok. Ezeken van, ahol lehet a kijáratnál készpénzzel/kártyával fizeni, de olyan is akad közöttük, amelyikre regisztrált rendszámtáblás autóval szabad csak felhajtani. Ezt a felhajtóknál minden esetben egyértelműen feltüntetik.


– Az európai trendekkel ellentétben, Amerikában a kombi autó cikinek számít. A választék is sokkal kisebb belőle, mint az Atlanti-óceán túlsó oldalán. Itt a „városi terepjárók” (SUV) és a pickup-ok a népszerűek. A kombik az idősebbek, az egyterű kisbuszok a családos anyukák szinonimái Amerikában.
Ugyanakkor egyre több a kisautó (Smart, Fiat 500, Mini), főleg a nagyobb városokban, ahol a parkolás nehézkes és drága.
Az Amerikában használt gépjárművek nagyrésze automata váltóval szerelt. A manuális váltó itt „úri huncutságnak” számít, ami nem fér bele a kényelmes amerikai életérzésbe. Sokan nem is tanulják meg kezelni a kéziváltós autókat.
– A legtöbb sofőr türelmes és defenzív, de aki nem az, az NAGYON nem az. Sokan veszélyérzet nélkül vezetnek, mintha egy számítógépes szimulátorban ülnének és ha valami baj történik, csak az „Újraindítás” gombot kellene megnyomni.
A dudálást viszont szinte mindenki személyes sértésnek veszi itt. Európában van egy, az előttünk (lámpánál, parkolóban, kereszteződésben, stb.) álldogáló figyelmét felhívó rövid, nem agresszív dudaszó, ami jelzi neki, hogy vannak mögötte, indulni kéne, mert mondjuk már 10 másodperce zöld a lámpa, ő pedig a telefonját bámulja a közlekedési lámpa helyett. Nos, ezt itt nem lehet. Mert a felháborodott reakció szinte garantált.
De a legnagyobb veszély egyértelműen a telefon nyomogatása nemcsak a piros lámpánál, de vezetés közben is. Ezt a „sportágat” sajnos kortól és nemtől függetlenül űzik Amerikában. Tudom, hogy ez a világ más részein is probléma, de az Egyesült Államokban a nagy távolságok és a tágas autópályák miatt az emberek tapasztalataim szerint új szintre emelték a vezetés közbeni telefonnyomkodást, aminél veszélyesebbet nem tudok most mondani.

És akkor a végére még néhány érdekesség, amúgy levezetésképpen:

– Ohióban 21 éves kor alatt TILOS/ILLEGÁLIS alkoholt venni, birtokolni vagy fogyasztani. Viszont 21 év alatt LEGÁLIS részegen vezetni, ha 2 ezrelék alatt marad a véralkoholszinted. A szabályozás üzenete: 21 év alatt ne igyál. De ha ittál, akkor vezethetsz is…
– Dél-Dakota államban szülői felügyelet mellett reggel 6 és este 10 között már 14 évesen (!!!) lehet autót vezetni.
– Texasban az ablaktörlő kötelező az autókon, de a szélvédő nem. (Ki érti ezt?)
– Lehet odakint +38 vagy -10 Celsius fok, az autópályán mindig találkozom olyanokkal, akik teljesen lehúzott ablakkal hajtanak. Meg tudja valaki mondani nekem, hogy ez miért van???

 

Ahogy a korábbi írásaim, ez a listám is teljesen szubjektív, az én személyes élményeimen, tapasztalataimon alapul. Viszont szívesen fogadok minden kérdést, ötletet, témajavaslatot.

Elérhetőségeim:
Web: faragoandras.hu
E-mail: andras@hungarianhub.com, andrasfarago@yahoo.com
Instagram: @faragoandras
Twitter: @andrasfarago

 

Photo credit: Unplash and Pixabay

Faragó András

Minden jog fenntartva | Az oldalt büszkén lefejlesztette és térítésmentesen adományozta a Marketing X-Rays

Minden jog fenntartva | Az oldalt büszkén lefejlesztette és térítésmentesen adományozta a Marketing X-Rays

Bejelentkezés

Regisztrálás

A személyes adataid csak az oldal működéséhez használjuk fel, harmadik félnek nem adjuk tovább. Adatkezelési tájékoztató.

Van már fiókod?

Elveszett jelszó

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.